Esztergom Évlapjai 1981
Dr. Bárdos István: Az esztergomi Balassa Bálint Társaság működése. 1926—1946.
Dr. Bárdos István: AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926—1946. Az első világháborút a legyőzöttek oldalán megérő, s a Tanácsköztársaságot eltipró úri Magyarország 1919 augusztusában hozzálátott annak a munkának az elvégzéséhez, amelytől végső eredményként Trianon revízióját, a történelmi Magyarország határainak visszaállítását remélte. E célkitűzés lebegett a kormányzat szeme előtt akkor, amikor a gazdaságilag megrendült ország infrastruktúrájának fejlesztésére felvett kölcsönökből országos és helyi építkezések sorát indította meg, s kiemelt szerepet biztosított a „keresztény nemzeti" ideológiát terjesztő művelődésügynek. Ez a politika, amely végső soron a hatalmas áldozatokat követelő újabb háborúja felé vitte a nemzetet, egyes vonatkozásokban és tárgyi eredményeiben, bár ellentmondásosan, de hozzájárult a társadalom és az ország városainak fejlődéséhez. A városokba áramló pénz hatására felgyorsuló urbanizálódás rövid időre fellendítette az egyébként pangó gazdasági, társadalmi életet. A rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásában szerepet vállaltak a különböző társadalmi egyesületek is, azáltal, hogy részt vettek a fejlesztési célok meghatározásában. E város- és kultúrafejlesztő munkásságuk során — akarva-akaratlanul — teret biztosítottak soraik között az éppen ott élő progresszív erőknek is. Az 1929—1933-as nagy gazdasági válság második felétől kezdődően a társadalom, a politikai élet fokozatos jobbratolódása azonban magával hozta a hatalmi frontok megmerevedését; s ennek nyomán a korábban együttműködésre képes társadalmi erők polarizálódását. Az ideológiailag ily módon egyneműbbé vált egyesületek e folyamattal párhuzamosan mind problémamentesebben kapcsolódhattak a felfogásuknak leginkább megfelelő politikai mozgalmakhoz. Azért még így is volt közöttük jónéhány, amely munkásságával elsősorban humanista, szélsőségekkel nem kacérkodó programot valósított meg. Ezen a „középutas" alapálláson és határozott irányvonalon (amely a politikai, társadalmi életben természetes alakulat) az esetek egy részében még a háború s a bécsi döntésekkel visszacsatolt területek üjramagyarosítását szolgáló központi erőfeszítések sem változtattak. Az egyesületeknek ez a csoportja elhallgatott a nyilas terror időszakában, s lojális szándékkal lépett elő a felszabadulást követő hónapokban. Működésüket azután a koalíciós korszak politikai harcai, vagy a fordulat évének az egyesületek vonatkozásában is cezúrát teremtő intézkedései szüntették be. Nem volt ez másképpen a korszak Esztergoméban sem, ahol a Tanácsköztársaság leverését követően igen rövid idő alatt szorultak perifériára — kulturális vonatkozásban — még az olyan egyesületek is mint a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) vagy az ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete). Helyüket az újjászerveződő egyházi — elsősorban katolikus — alapokon álló egyesületek, társaságok, körök foglalták el ismét. Eziek a kettős — egyházi és világi — vezetés alatt működő közösségek (az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" kivételével) elsősorban 1926-
