Esztergom Évlapjai 1979

Bárdos István: Az esztergomi és a tata-tóvárosi szabadegyetemek története 1922—1934-ig

neonacionalizmus egyes elemeit (nemzeti érzés, kultúrfölény, erkölcsi tartalom) tovább magyarázta, értelmüket bonyolította, a valóságtól méginkább elszakította, és az egész rendszert teljesen irracionálissá formálta. Ez a koncepció emiatt már teljes mértékben alkalmas volt arra, hogy a történelmi igazságokon, tényeken átlépve képviselje az egyre élesebben megfogalmazott irredenta követeléseket. De alkalmasnak látszott arra is, hogy fellépjen a kommunizmus, az internacionalizmus mint „nemzetietlen" eszme ellen is. Mint ami vizsgált korszakunkon túlmutat a kornisi rendszert még szélsőségesebb irányban továbbvivő turázizmust, a nyílt fasiszta nevelési rendszer megtestesítőjét és ennek nevelési kihatását nem vizsgáljuk. Elegendőnek tartjuk annak jelzésszerű megemlítését, hogy nevelési tevékenységének középpontjába a középosztály helyett ismét a népet állította. E vázlatos áttekintéshez még annyit tartunk szükségesnek hozzátenni, hogy a vármegye és Esztergom népművelésében a felsorolt nevelési rendszerek valamivel erőteljesebben és plasztikusabban érvényesültek mint az ország más tájain. Elsősorban azért, mert a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és Esztergom főpapjai között szoros hivatali, személyes kapcsolat alakult ki, melynek nyomán a város és a vármegye nemegyszer vált az eszmék gyakorlati megvalósításának kísérleti terepévé. E megállapításunkat, úgy véljük, alátámasztja az esztergomi szabadegyetem részletes programját tartalmazó 1. számú melléklet. A népművelés irányítása és főbb jellemzői Komárom—Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyében és Esztergomban. Esztergom vármegye még az egyesítés előtt, 1922-ben szabályrendeletet alkotott az „Iskolán kívüli népművelési bizottság ügyviteli, szervezési, ellenőrzési költségeiről, továbbá a törvényhatóság területén folyó népművelési munka támogatására fordítandó összegek részben való fedezéséről." A szabályrendelet értelmében a bizottság: „ ... az általános nemzeti és valláserkölcsi, továbbá kulturális érdekek figyelembe vételével irányítja a népművelést célzó tevékenységeket, gondoskodik az analfabéta tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, népszerű zenei és szavaló-estélyek, rendszeres műterem- és kiállítás látogatások, ismeretterjesztő és továbbképző tanfolyamok, népfőiskolák, nők továbbképzését szolgáló tanfolyamok rendezéséről, népházakat, munkásotthonokat, népkönyvtárakat létesít".

6 A bizottság a vármegyei és a városi vezetés-, az egyház, az egyesületek képviselőiből, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kinevezett további öt személyből állt. Az egyháznak a bizottságon belül játszott szerepére jellemző, hogy az 1922—26 közötti időszakra kinevezettek közül (dr. Molnár Szulpic, Obermüller Ferenc, Klinda Károly, Balogh Albin, Blaskovits Piacid) négy pap volt.

7 A vármegyék egyesítését követően lassan ugyan, de végül jelentősen változott a helyzet. Az 1934-es összetétel (Rechling Károly bányaigazgató, Obermüller Ferenc reáliskolai igazgató, Rákosi Károly igazgató-tanító, Lőtte Károly felsőházi tag, szomódi ref. esperes, Németh István unyi plébános) már jobban igazodott a területi arányokhoz és reálisabb lehetőséget nyújtott a meglévő erőviszonyok érvényesüléséhez.

8 68