Esztergom Évlapjai 1979

Dr. Csiffáry Nándor: A Tanácsköztársaság esztergomi eseményei

A térségben jelentős cseh katonai erőket vontak össze. Május 30-án a Vörös Hadsereg általános támadásának keretében a támadó balszárny — az 1. vörösdandár — a Duna balpartján harcba bocsátkozott az Ipolyon való átkelésért, azzal a célkitűzéssel, hogy lassú előnyomulásban felszabadítsa Párkánynána térségét és a Dunára támaszkodva biztosítsa az egész északi fronton kibontakozó általános támadás balszárnyát (4. 93. o.) A hadseregparancsnokság rendelkezésére a vörös folyami egységek — a dunai flotilla egységei — a „Szamos", a „Komárom" és a „Fogas" monitorok éjjel 1 óra 30 perckor kifutottak a szobi hadművelet támogatására, majd Esztergom- Szentgyörgymezőnél ágyútüzükkel támogatták az átkelési hadműveletet a Garamon. Ezt követően felnyomultak Esztergomhoz és tűz alá vették Párkányban a cseh állásokat. Hajnali fél háromkor a dunai monitorok ágyúinak tüze jelezte, hogy megkezdődött a harc Párkányért. (4. 96. o.) Ebben a helyzetben az esztergomi direktórium vezetői a közhangulat nyomását követve úgy gondolták, hogy ők se maradhatnak tétlenek. A helyi Vörös Őrség, munkások, diákok, dorogi bányászok fegyvert ragadtak és bekapcsolódtak a harcokba. Az Esztergom-párkányi közúti Duna-hídon — mit sem törődve a rájuk zúduló golyózáporral — meglepetésszerűen átkeltek és kiszorították Párkányból a megszálló cseh csapatokat, majd az ellenséget a Párkánytól északra emelkedő magaslatokig üldözték. (4. 94. o.) A hadseregparancsnokság az esztergomi direktórium jelentéséből értesült Párkány elfoglalásáról: „Párkánynánát reggel 1/2 7-kor ma elfoglalta 250 vörösőr és 300 főnyi vöröskatona. Három monitor egész éjjel tüzérségi előkészítést végzett. Sürgősen kérek lőszerutánpótlást." (4. 94. o.) A vállalkozás sikere azonban hamarosan veszendőbe ment. A délutáni órákban a cseh csapatok jelentős erősítést kaptak. Az 1. vörös dandár flotilla támogatása mellett Szobról csak Garamkövesdig jutott előre, így nem jött létre közvetlen kapcsolat a Párkányban levő esztergomi erőkkel. A nyilt, nehezen védhető terep nem volt alkalmas a tartós védekezésre, ezért az esztergomi egységek kénytelenek voltak Párkányt feladva visszavonulni. Az esztergomi hídfőben foglaltak állást. A visszavonulás útvonala — a Duna-híd — azonban erős ellenséges tűz alatt állott. Az utóvéd lépésről-lépésre hátrált, puskatűzzel és kézigránátokkal tudta csak az előnyomuló cseh katonaságot megállítani a hídon. Sajnos a sebesült harcosok közül néhány már nem tudott visszajutni Esztergomba és Párkányban rekedt. (4. 93—94. o.) A párkányiak között akadtak, akik a községben elrejtőzött vöröskatonák rejtekhelyét elárulták a visszatért cseh katonáknak, akik a hadijog elemi szabályait súlyosan megsértve, a kezükbe került néhány vöröskatonát megkínozták majd kivégezték. (4. 144. o.) A Vörös Hadsereg hadseregparancsnokának hadműveleti naplója az eseményeket a következően összegezte: „Párkánynánát a csehek délután 60