Esztergom Évlapjai 1979

Dr. Csiffáry Nándor: A Tanácsköztársaság esztergomi eseményei

nek kitöltését a háború utánra halasztották. Szabót a frontra küldték, ahol hamarosan orosz fogságba esett A fogságban megismerkedett a magyar kommunista hadifoglyok vezetőivel, azokat sikerült megtévesztenie azzal, hogy szilárd kommunistának mutatta magát előttük. Még agitátori tanfolyamot is sikerült végeznie, aztán állítása szerint Szovjet-Oroszországban, Szamarában városparancsnok lett. 1918 őszén tűnt fel újra Esztergomban, amikor az oroszországi hadifoglyok tömegesen tértek haza. Az 1918-as őszirózsás forradalom győzelme után az akkori rendőrkapitány javaslatára Szabó Istvánt és hírhedt társaságát bevették az un. „városőrök" közé, olyan megfontolással, hogy ha jó napidíjat kapnak, nem fogják veszélyeztetni a város közrendjét! Szabó a proletárdiktatúra kikiáltása után azonnal Budapestre rohant és mint „kipróbált, megbízható kommunista" sikerült a kommunista vezetők bizalmába furakodnia. Március 26-án megbízást kapott a helyi vörös gárda — karhatalom — szervezésére. Mérhetetlen hatalomvágya leplezetlenül megmutatkozott tevékenységében. Már az első direktórium tisztában volt igazi egyéniségével, de nem tudott megszabadulni tőle, mert Szabó félrevezető jelentéseivel sikeresen megakadályozta eltávolítását. Amikor hírhedt „detektívjeinek" súlyos visszaélései lelepleződtek, őt is ártalmatlanná akarták tenni. Szabó ekkor határozta el a direktórium félreállítását, a várost pedig ki akarta szolgáltatni a cseh burzsoá csapatoknak. (1. 233—35. o.) Május 29-én az esztergomi forradalmi törvényszék ítélkezett Szabó kézrekerült cinkosai felett. A négy főbűnös közül Varga Dezső János és Brnica Aladár kötéláltali, Izsák János és Sliz István golyóáltali halálbüntetést kapott. A Forradalmi Kormányzótanács Varga és Brnica büntetését golyóáltali kivégzésre módosította, amit június 10-én Esztergomban a Széchenyi téren, a Városháza előtt végre is hajtottak. Izsák és Sliz ítéletét életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatták. (1. 238. o.) e) A párkányi csata A Tanácsköztársaság helyi történetének legkiemelkedőbb eseménye a párkányi csata, amely szorosan kapcsolódik a dicsőséges északi hadjárathoz. A várossal szemben — a Duna balpartján fekvő Párkány (Sturovo) 1919. január 9. óta burzsoá cseh megszállás alatt állott. Esztergom határvárossá vált. A sértetlen állapotban levő Dunahíd állandó veszélyt jelentett a városra, nem ellensúlyozta ezt a híd magyar oldalon történt aláaknázása sem. Az esztergomi direktórium tagjai feltételezhetően konkrét információval rendelkezhettek a Vörös Hadsereg küszöbönálló északi hadjáratáról, így nem érte váratlanul őket a város környékén a Vörös Hadsereg támadása a cseh burzsoá csapatok ellen. 59