Esztergom Évlapjai 1979

Dr. Szállási Árpád: Adalékok Esztergom XIX. századi egészségügyéhez

szét Esztergomba irányították, ahol jóformán meg sem pihentek, mert felsőbb parancsra elkezdték a kórház áthelyezését Kalocsára. A súlyosabb sebesültek ittmaradtak, az igazgató főorvos Feichtinger Sándor lett, aki később oly nagy szerepet játszott a város életében. Világos után Hoffmann Vilmos Szent-tamáson telepedett le, Tóth József városi tisztiorvos lett; Palkovics Károly pedig megyei tiszti- és városi orvos. 1850-ben rövid ideig megyei főorvosunk volt Tormay Károly, aki miniszteriális egészségügyi tanácsosként szintén részt vett a szabadságharcban, de tudását oly nagyra értékelték, hogy őt küldték Bécsbe „az orvosi ügyek Magyarországbani rendezése végett" hazatérve Pestre nevezték ki előbb egészségügyi előadónak, majd fővárosi főorvosnak. Személyében a hazai orvosi statisztika egyik úttörőjét tiszteljük. Döntő dátum az 1860. esztendő. Ekkor választották külön ugyanabban az épületben a kórházat az aggok házától. Az első három szobából 45 férőhellyel kórház lett, orvosi rendelőt rendeztek be és szobákat az ápolást végző Szt. Vincze rendbeli zárdanövendékek részére. Az aggok háza két nagy teremből állt, 6 férfi és 6 nő részére. Költségeit a városi pótadóból és prímási alapítványból fedezték. Ebben az évben kilenc orvosa volt a városnak. Palkovics Károly egyben állatorvosi képzettséggel is bírt. Volt még kettő seborvos, egyik közülük (Hauk Ignácz) halottkémi teendőket látott el. Működött 2 városi bábaasszony, rajtuk kívül 12 szülésznő, akik nem „főállásban"' segítették a világra az újszülötteket. Kezdetleges kórházunk orvosa a helybeli születésű Lőrinczy Rezső dr., aki 1845-ben a tüdőgyulladásról írt értekezésével nyert gyógytudori oklevelet, később a hasonszenvi gyógyítás híve lett, amely Hahnemann nyomán a nagytekintélyű Bugát Pál és főleg Almási Balogh Pál (Széchenyi István háziorvosa) közvetítésével meglehetősen divatos gyógymód volt. Általában oly minimális hatóanyagot kevertek a gyógyszerbe, hogy direkt hatásról szó sem lehetett, csak a szuggeszció és belévetett hit révén. A várost gyógyszerrel három patika látta el. Lőrinczy halála után Feichtinger Sándor lett a kórház igazgatója, aki akkorra már országos hírű botanikus hírében állt. Könyvet írt Esztergom megye és környékének flórájáról az Esztergom Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megbízásából. Több növényt fedezett fel, lankadatlan lokálpatriotizmusából még arra is futotta, hogy a kórházigazgatói teendők mellett a reáltanoda igazgatója legyen és az iskola két osztályát négyre emelje. Cserno Ede sebész- és szülészmester Kocsról költözött 1853-ban Esztergomba. Az Orvosi Hetilap kezdő évfolyamaiban feltűnést keltő, szakszerű cikkeket közölt végbéloperációs tapasztalatairól, sikeresen végzett lágyék- és heresérvműtéteket. Különösen kizáródott sérveknél, kése sok ember életét megmentette. A Nyitra megyei születésű, Hutta János dr. esztergomi prímási főorvost az tette nevezetessé, hogy 1848-ban, amikor Széchenyi István az esztergomi hajóhidról a Dunába vetődve öngyilkosságot kísért meg, miután szerencsésen kihúzták, ő vizsgalta meg a legnagyobb magyar testi épséget, erről naplójába bejegyzést tett, amely a Városi Könyvtár egyik becses érdekessége. Meglepő viszont, hogy az alapos Szinnyei nem tesz említést Hutta pécsi pályafutásáról, pedig a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VI. vándorgyűlésén (1846, Pécs) a Pécsvidéki vizek vegytani tekintetben c. munkáját a résztvevők listája szerint még pécsi orvosként készítette. A híres vándorgyűlés41