Esztergom Évlapjai 1979

Baják István: 60 éves a SZIM Esztergomi Marógépgyára

Ezek hangadóként átmenetileg befolyásolták a gyári dolgozók egyrészét. Azonban a dolgozók többsége józan mértéktartással viselkedett. Végeredményben a gyár termelőberendezései sértetlenek maradtak, a hangadók többsége később disszidált. A helyzet évvégére konszolidálódott, 1957 elején pedig már normális termelőmunka folyt. Az 1953. évi termelési színvonal 1956-ban visszaesett, mintegy 80 %-ra, 1957-ben azonban már újra elértük a korábbi szintet. A sikerek és nehézségek évtizedét értékelve megállapítható, hogy a gyár új gazdáinak, a munkásoknak és a munkásokból lett vezetőknek sok és különösen nehéz jeladatokat kellett megoldaniok. Ezek az évek valóban a hősies erőfeszítések évei voltak, de megalapozták a következő évtizedek további fejlődését. A gyár államosítás utáni fejlődésének első évtizede bonyolult, sokrétű hatások viszonyai között telt el. A gyár az államosítás után kijelölt követelménynek lényegében megfelelt, mert egy évtized alatt a hazai szerszámgépgyártás egyik legfontosabb bázisává fejlődött. A sokféle gyártmány miatti kezdeti .nehézségek után kialakult a tiszta szerszámgép profil, és megkezdődött az új termékek gyártása is. Ezeket már az állami, szocialista ipar termelés-szervezési lehetőségei között, sorozatban gyártottuk. Jellemző, hogy a rohamos mennyiségi növekedést elsősorban extenzív eszközökkel értük el, bár a munka termelékenysége is mintegy 75 %-al növekedett. Mégis meghatározó fontosságú volt új munkások tömeges munkábaállítása. Ezekben az években a szakmunkásképzés elfogadott formája volt az un. „átképzés", hat hónapos szakmunkásképző tanfolyamon termelőmunka mellett az új szakmunkások százait képeztük ki. Az iparitanuló képzés új útját választottuk, a gyárban saját iparitanuló iskolát létesítettünk. A város és város környéki településeken a fiatalság nagy számban választotta a vasas szakmát. Az államosítás utáni első évtizedben kb. 900 szakmunkást képeztünk, köztük mintegy 20 %-os hányadban nőket. A korábbi kisipari, vagy legfeljebb kisüzemi módszerekről áttértünk a viszonylag jól szervezett „gyári" rendszerre. Ezt nemcsak a mennyiségi növekedés indokolta, hanem a termelés sokrétűségének bővülése is. Olyan új technológiai ágazatok honosodtak meg, melyeket korábban a gyárban nem ismertek. Ilyen pl. az igényes komplett fogaskerék gyártás. A minőségi követelmények az egyre szigorúbb export előírások miatt évről-evre emelkedtek. Az előbbiekben vázolt gyors változásokhoz és fejlődéshez az alapvető feltételeket az állami beruházások biztosították. Az eredmények mellett súlyos problémák is adódtak, részben a munkaerő képzettségi színvonalában bekövetkezett felhígulás, részben minőségi problémák miatt. Az államosítás után a gyárban megerősödtek a társadalmi szervezetek. A gyári pártszervezet volt a legfőbb irányítója és szervezője az egyre inkább szocialistává váló üzemi életnek. A pártszervezet a gazdasági vezetők támogatásán és ellenőrzésén kívül mindig segítette a szakszervezetet, a DISZ-t az MNDSZ-t stb. A szakszervezet az üzemi bizottság 109