Esztergom Évlapjai 1979

Baják István: 60 éves a SZIM Esztergomi Marógépgyára

A tiszta szerszámgépgyártásra való törekvésben néhány éves közjátékot jelentett a Diesel rendszerű cölöpverőgépek gyártása. Csepelen kifejlesztett konstrukció alapján 300 db-ot gyártottunk, jórészben exportra. E termék gyártásának előnye az volt, hogy gépparkunk további új gépekkel bővült. Az 50-es évek elején kisméretű marógépekben is hiány mutatkozott. Elkészítettünk 20 db UM 2-es egyetemes marógépet. Ez azonban nem vált be, ezért csehszlovák licenc alapján 1952—53-ban megkezdtük a később közismertté és keresetté vált ME—MF 1000 típusú egyetemes és függőleges marógépek gyártását. A gép sokoldalú, sorozat és egyedi gyártásra, szerszámüzemi és karbantartási munkákra használható. A termelés 70—80 %-át erportra készítettük. A gép értékét viszonylagos egyszerűsége, megbízhatósága, jó tartozékellátása és sokoldalú használhatósága növelte. Jellemző adat, hogy az állandó kereslet miatt a gép gyártását csak 1975-ben fejeztük be. Addig 4400 db-ot gyártottunk, ami a gyár megerősödött termelési adottságai mellett is figyelemre méltó teljesítmény. öt év alatt a gyár dolgozóinak létszáma a négyszeresére emelkedett, 1953-ban elérte az 1005 főt. Ugyanezen idő alatt a termelési érték mintegy hétszeresére növekedett. Ez a rendkívül gyors növekedés a nagy beruházások és új technológia bevezetése révén, ezzel párhuzamosan valósult meg. Nehézségek is jelentkeztek, mert hiszen a 9 féle régi termék és a 8 féle új gyártmány bevezetése sok problémával járt. A termelés mintegy 70 %-át továbbra is exportra gyártottuk. Az államosítás után a legkiválóbb dolgozók a termelőmunkából kiemelve a gyárban és más társadalmi funkcióban kaptak feladatot, ezzel egyidőben tömegesen alkalmaztunk új, képzetlen munkaerőt. Ez a város helyzete szempontjából is rendkívül nagy jelentőségű volt, mert a közigazgatásból, kisiparból, mezőgazdaságból és háztartásból felszabaduló városi munkaerőfelesleg elhelyezkedését jórészben a gyár biztosította. A gyár tervét évenként 50—60 %-al emelték. Ezeket a feladatokat esetenként mennyiségileg sem tudtuk teljesíteni, és még nagyobb probléma volt a nem kielégítő minőség. 1953—54-ben súlyos helyzet alakult ki, részben az erőltetett fejlesztés, részben az országos gazdaságpolitika következtében. A nehézipar fejlesztését átmenetileg megkérdőjelezték, a belföldi felhasználást úgy korlátozták, hogy a gyár elé kitűzött jelszó „csak export gépet gyártani" volt. Nehezítette a gyár helyzetét, hogy 1953—54-ben több ezer db. kukoricamorzsolót, darálót és mezőgazdasági kisgépet is kellett gyártani. Az 1956-os ellenforradalmi időszakban visszaesett ugyan a termelés, de végül is a fejlődés, a haladás erősebbnek bizonyult a műszaki életben, a termelésben, a társadalomban egyaránt. Az ellenforradalmi események alatt az országos helyzethez hasonlóan a gyárban is szünetelt a munka. Az ötvenes évek elején a gyárba beáramlott nagy számú dolgozó között néhány olyan is akadt, akik a régi rendszerben katonatisztek, rendőrök, vagy jómódú gazdálkodók voltak. 108