Esztergom Évlapjai 1979

Baják István: 60 éves a SZIM Esztergomi Marógépgyára

A fellendülés időszakában elért jelentős gyártmány- és gyártásfejlesztési eredményeket nagyban segítette az is, hogy a gyár budapesti központjában továbbra is több fejlett külföldi cég vezérképviseletét látták el. Mód volt közvetlenül felmérni a külföldi szerszámgépek színvonalát, ez közvetlenül gyorsította a gyártmányfejlesztést, a mértékadó színvonalat képviselő külföldi termékekhez igyekeztek közel hozni a saját gyártmányuk paramétereit. A gyár szakmai kultúráját jelentősen fejlesztette az, hogy Budapestről és külföldről több jó képzettségű, nagy szakmai gyakorlattal rendelkező szakmunkás és műszaki szakember került a gyárba. A gyárba került új dolgozók egy része a korábbi munkahelyén, főleg fővárosi üzemekben már megismerkedett a munkásmozgalommal. Az ő hatásukra a munkásszervezkedés gondolata itt is teret nyert. A szigorú gyári ellenőrzés és a város kispolgári jellege miatt azonban a munkásmozgalom nehezen bontakozott ki. A gyárban 1943—44-ben katonai parancsnokság működött, a gyár hadiüzemként dolgozott. A forgácsoló kapacitás nagy részét katonai rendeltetésű berendezésekhez szállított alkatrészek gyártása kötötte le. A gyár történetében ez a 6—7 éves időszak nagy jelentőségű, a vállalat ezekben az években nőtt középüzemmé és a város munkásságának nagy része itt találta meg kenyerét. A gyár általános és jelentős fejlődése ellenére a dolgozók munkakörülményei kezdetlegesek voltak. A gyárban nem épült fürdő, öltöző, a piszkos és olajos munkát végző dolgozók többsége munkaruhában jött otthonról, úgy is tért haza, mivel a munka végeztével tisztálkodási lehetőség nem volt. Nem működött üzemi konyha sem, a dolgozók hazulról hozott hidegélelmet fogyasztottak. A gyártulajdonosokat elsősorban az elérhető haszon érdekelte. A dolgozókkal szemben következetesen érvényesítették azt az elvet, hogy minél többet és jól dolgozzanak. A háború alatt több követelményt is felállítottak: „munkásokul csakis keresztény vas és fémmunkás alkalmazható", amikor pedig a gyár hadi üzem lett, a fegyelem csak fokozódott. A szakmai fejlődés felgyorsult, ami a gyártott viszonylag korszerű termékekben testesült meg. A munkások egyrésze politikailag is tájékozottá és öntudatossá vált. Ezt 1944 végén, 1945 elején a gyakorlatban is tapasztalni lehetett. Ugyanis a németek több ízben elrendelték a gyár kiürítését. Ezzel szemben a dolgozók igyekeztek a gyárat épségben átmenteni a háború utáni békés munkára. A gépek fontos alkatrészeit a dolgozók kiszerelték és az öntödében elrejtették. A Szovjet Hadsereg gyors előnyomulása véget vetett minden kiürítési próbálkozásnak. A felszabadulástól az államosításig (1945—1948) A város három hónapig közvetlen a frontvonalban feküdt. Többszöri súlyos légitámadás, állandó ágyúzás és aknázás ellenére a gépgyár épülete és géppakja nem szenvedett számottevő kárt. A felszabadulás utáni hetekben és hónapokban a Szovjet Hadsereg járműveinek javítása volt 102