Esztergom Évlapjai 1979
Baják István: 60 éves a SZIM Esztergomi Marógépgyára
a legfontosabb feladat. A béke első hónapjaiban ez a munka nemcsak a Szovjet Hadsereg harcképességének fokozása szempontjából volt döntő, hanem azért is, mert a gyár dolgozói munkájuk fejében élelmet kaptak. A nagyon súlyos közellátási viszonyok között ez a munkásoknak és családtagjaiknak a szó szoros értelmében az életet jelentette. 1945-ben a Szovjet Hadsereg részére végzett javító munkától eltekintve a rendszeres munkaellátás nagy gondot jelentett. A Diósgyőri Gépgyár részére végzett bérmunka, majd különböző mezőgazdasági rendeltetésű gabonaőrlők, olajütők, és un. „Villám" törőgépek készültek és töltötték ki a kapacitást. A felszabadulás nemcsak a háborús szenvedések végét jelentette, hanem ennél jóval többet, új társadalom építése kezdődött. Miként az országban, úgy a gyárban is nehéz viszonyok között született az új élet. A gyárban megalakult a Vasas Szakszervezet helyi csoportja, és a munkáspártok gyári szervezete. Ettől kezdve a munkások már nemcsak a termelőmunkából, hanem irányításból, a gyárvezetés ellenőrzéséből is egyre inkább kivették részüket. Korabeli dokumentumok szerint 1945. augusztus hóban az Üzemi Bizottság tagjai a következők voltak: Kozma Pál, Szabó Rácz Ignác, Pásztor Károly, Bors Vilmos, Sárkány Kálmán, Déne^s Kálmán, Kósa Ferenc, Sziffert József, Garai József, Páva Ferenc. 1945. júliusában megindult a rendszeres villamosenergia ellátás. Lényegében ezzel elkezdődött a rendszeres termelő munka. Az előbb említett járműjavítás, bérmunka és mezőgazdasági jellegű gépek előállítása mellett rövidesen megindult a szerszámgépgyártás. 1946-ban megbízást kapott a gyár jóvátételi gépek gyártására. A SHM 550 típusú harántgyalugépek gyártása kezdődött meg, ezt a Budapest -— Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde RT céggel párhuzamosan gyártották. 1946—47-ben mindkét gyár nagy mennyiségben gyártotta ezt a típust. A jóvátételre szállított harántgyalugépek mellett kisebb-nagyobb mennyiségben jóformán minden korábban kifejlesztett típus gyártására sor került. A körülmények gyors normalizálását jelentette az, hogy 1946-ban új harántgyalugép tervezését is megkezdték. Ebben hasznosították a korábbi több évtizedes harántgyalugépgyártás tapasztalatait és felhasználtak egy német mintagépet is. Ez 194l-es konstrukció volt, a német Zimmermann cég gyármánya. Ez a típus ebben az időben európai viszonylatban is legkorszerűbb harántgyalugépek egyike volt. A gyártás jogát is megszerezték a német gyártól. A PW 550-es típusú gyalugép gyártása tulajdonképpen csak az államosítás után indult meg. A gyárban 1947-ben átszervezést hajtottak végre, ez az ésszerűbb üzem elrendezés révén javította a termelési folyamatot. A kialakuló új társadalmi viszonyok, a munkáshatalom fokozatos erősödésének első konkrét jele, hogy a gyárban megépültek az első munkafürdők és öltözők. A társadalmi és politikai viszonyok változása, fejlődése sürgette a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételét. 1948. márciusában a 100 fő103