Esztergom Évlapjai 1960

B. Koroknay Éva: A lövöldi karthauzi kolostor kötéseiről

Általában jellemző rájuk a vaknyomásos gótikus kötéseknek az a típusa, ahol a felületet indák tagolják medaillonokra és ezekben egy-egy virág helyezkedik el (ún. Rautenranke). Ilyen táblafelépítést találunk Magyarországon is, hiszen ez Európa-szerte általános. Kötetünk azonban, jóllehet mintáiban sokszor nem tér el az európai, főként a német gótikus kötéseken alkalmazott mintáktól, egészen más felépítésű. A felső táblán a gótikus kötés-felépítésnek az a módja érvényesül, amikor a felület egymást metsző diagonálisokkal rombusz alakú mezőkre tagolt (XXIII. t.). Ázonban míg általában ebben az esetben a mezők mintákkal kitöltöttek, itt csupán hangsúlyos metszéspontokon helyezkedik el egy-egy rozetta. Ugyanez a mértékletesség mutatkozik meg a kettős keret díszítésben is, ahol elszórtan, de ugyanakkor hangsúlyosan egy-egy csoportot alkotva jelennek meg a díszek. A díszítésnek különös bájt és egyéni zamatot kölcsönöznek a nagyobb rozetta körül sugarasan elhelyezett apró virágtövek. Az előlap kompozicionális elve — a hangsúlyos, metszéspont kiemelése —, fokozottabban érvényesül a hátlapban, ahol a középdísz egyetlen nagy kör, amely uralkodik a felületen (XX. t., XXIV. t.). Kötésdíszünk vizsgálatánál a gótikának a reneszánszba való átmenetét tanulmányozhatjuk, s egyúttal arról is meggyőződhetünk, hogy egy stílus ismérve soha nem a részletmotívumok jellegében, hanem azoknak felhasználásában, illetve egy bizonyos kompozicionális elv érvényesítésében rejlik. Megállapítottuk, hogy kötetünk a nüi'nbergi munkáktól távol áll; nem társtalan azonban egyéb kortársai között. A magyarországi könyvtárakban több olyan kötetet találunk, ahol a táblafelületet egyetlen nagy domináns körös dísz tölti ki. Szellemében kétségtelenül ezekkel tart rokonságot. Ha azonban a táblafelületen szereplő részletmintákat egymás mellé tesszük és ezáltal a műhely bélyegzőkészletét rekonstruáljuk (XVI. t. 1.), közelebbi í'okonai is megállapíthatóvá válnak. Az esztergomi Főegyházmegyei könyvtárban továbbá hárem (jegyzék 1.. 2., 6. sz.), a szombathelyi Főegyházmegyei könyvtárban (jegyzék 3. sz.), a budapesti Egyetemi könyvtárban (jegyzék 4. sz.), s végül az Országos Széchényi könyvtárban (jegyzék 7. sz.) további egy-egy köteten találjuk meg ismét az itt szereplő részletmintákat. Eddig tehát hat olyan kötetet ismerünk, amelyek az ún. „lövöldi Corviná"-val azonos műhelyben készültek. Négy megelőzi, kettő pedig követi időben. Az első négy kötet tábláját évszámmal látták el. Az első kötetet 1478-ban (jegyzék 1., 2. sz. 2—6 és XVI—XVIII. t.), a következő kettőt 1484-ban kötötték be (XIX. t.). Az első kettő azonos felépítésű, a táblafelület diagonális sávokkal ruta alakú mezőkre osztott. Az előbbinél a sávok Mária írásszalagból, az utóbbinál Z alakú fonadék díszből alakulnak. Mindkét esetben egy-egy nagyobb virág, illetve rozetta tölti ki a mezőket, azonban míg az 1478-as köteten ez mindig egy-egy magában álló minta és csak a mező négy sarkában helyezkedik el egy kisebb rozetta, addig az 1484-es köteten a középső nagyobb mintákhoz sugárszerűen csatlakoznak kisebb virágtövek, S idomú levelek. Figyelemre méltó még, hogy az utóbbi köteten a szalagok metszéspontjában egy-egy rozetta áll. 2!)