Esztergom Évlapjai 1960

Z. L.: Esztergom az utolsó húsz év művelődéstörténeti irodalmában

ESZTERGOM AZ UTOLSÓ HÚSZ ÉV MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI IRODALMÁBAN Huszonkét évvel ezelőtt, az Esztergom évlapjai utolsó kötetének megjelenése évében, 1938-ban, István király halálának kilencszázadik évfordulójára emlékezett Magyarország. Az évforduló alkalmából háromkötetes monográfiát bocsátott közre a Franklin Társulat: a Szent István Emlékkönyvet. Ennek a hatalmas munkának, tárgyánál fogva, szinte valamennyi tanulmánya érintette Esztergomnak, I. István király szülővárosának XI. századi történetét. A Szent István Emlékkönyvben megjelent tanulmányok sorából kiemeljük Balogh Albin: A mindennapi élet Szent István korában, Huszár Lajos: Szent István pénzei, Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században és Lepold Antal: Szent István király születéshelye c. munkáját. Balogh Albin főképpen esztergomi és esztergomkörnyéki régészeti leletek alapján rajzolt képet a XI. századi magyar nép anyagi kultúrájáról. Huszár Lajos Esztergomban határozta meg a koraközépkori magyar pénzverés színhelyét. (Utóbb, az 1958-ban Budapesten megjelent A budai pénzverés története a középkorban c. munkájában Huszár e kérdést végleg lezárta.) Kniezsa István tanulmánya a XI. századi Magyarország ethnikai felmérése során Esztergom környékének honfoglaláskori magyar településeit hitelesítette, a felső Dunaszakasz mindkét partján. Lepold Antal tanulmánya — amelynek helyrajzi következtetéseit kérdésesnek tartjuk, — Géza fejedelem és I. István király esztergomi udvara színhelyeként az esztergomi Várhegyet határozta meg. Az 1938. esztendőnek köszönhetjük Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei c. hatalmas monográfiáját, amely — a korán elhunyt Lux Géza rövid tanulmányán kívül, 1— mindmáig egyetlen összefoglalása az 1934—38. évi esztergomi várfeltárásoknak. Gerevich Tibornak ez a munkája, — az ásatások régészeti eredményeinek alapján, — a XII. századvégi Esztergom építőművészetében a magyar későromán építészet mintaadó előképét, a XII—XIII. századi magyar építészet zsinórmértékét mutatta be, egyben pedig meghatározta a magyarországi későromán építőművészet európai helyét. A művészettörténeti kutatásokkal párhuzamosan jelentek meg művelődéstörténetünk más ágai kutatóinak esztergomi vonatkozású értékes munkái is s ezek termékeny kölcsönhatásba kerültek a régészeti-művészettörténeti eredményekkel. így Szilágyi Lóránd: Az Anonymus-kérdés revíziója c. munkájában (Századok, 1934. évfolyam) a Névtelen jegyző évszázadok óta vitatott alakját Péter mester esztergomi prépost, III. Béla kancelláriájának jegyzője személyében határozta meg. Szilágyi Lóránd forrás18!>