Esztergom Évlapjai 1960

Zolnay László: Az esztergomi latinosokról

A Királyi varos belső területi elhatároltsága éles: udvarnok nem lakik a Latin városban, latin nem lakik az előbb királyi, majd káptalani udvarnokok városrészében. A város joghatóságát, a tanács tagságát, mint okleveles emlékeink — a Vicus Latinorum pecsétjével egybehangzóan — mutatják, egészében a latinusok alkotják; az udvarnokoknak polgárjoga nincs. Iparos a latinusok közt kevés vagy nem akad, főfoglalkozásuk a távolsági kereskedés. Külön kiváltságos, de udvarnoki réteg a pénzverők társadalma; az előkelő, gyakran comesként említett latinusok között azonban legfeljebb pénzverő kamara-ispán akad. A latinusok az okleveles gyakorlat kezdetétől, a XIII. század elejétől, a város falain kívül mind több és több közel — s távoli földbirtokot is szereznek; birtok-szerző osztályuk, e relációban, az akkoriban kialakuló nemesi rendével azonos. A latinusok eredetkérdése régi problémája a magyar várostörténetírásnak. Zágráb, Székesfehérvár, a XIII. századelejei Buda (vagyis a későbbi Óbuda) mellett Esztergom ezeknek a korai, kiváltságos városlakó polgároknak az országos főhelye. Pór Antal egyik munkájában arra mutatott rá, hogy a XIII. századi, román népcsaládból eredő esztergomi latinusokat, a század második felére Rajnán-inneni németek váltották fel.

4 Noha ez az állítás esztergomi vonatkozásban nem igazolt, maga az általános folyamat kétségtelenül bizonyos: latinus csupán néhány románkori városunk polgársága volt, IV. Béla viszont a tatárjárás utáni városépítéseit zömmel germán népek ivadékaival valósította meg. Pleidell Ambrus Esztergom — s néhány latinvárosunk — latinjait a pannóniai rómaiság maradékának vélte. Álláspontját nem igazolja a történetírás. Konrád Schünemann, berlini kutató, elutasította Pleidell nézetét s szerintünk helyesen, arra mutatott rá, hogy nyugati frankokat, belgákat, vallonokat, franciákat fed Esztergom latinusainak e gyűjtőneve.

5 Schünemann viszont ott véti el a lépést, hogy csak a nyugati frankokat fogadja el latinusoknak, az itáliaiakat nem, holott arra épp az esztergomi latinusokkal kapcsolatban már a XIII. századi Rogerius is utal, hogy azok részben franciák, részben lombardok voltak. A kortárs Rogerius állítását, a XX. századi, erősen germanizáló Schünemann ellenében, alább okleveles adataink is igazolják. (Pl. Archinus comes családja.) Schünemann általában, nacionalista történetszemléletének megfelelően, abból a premisszából indul ki, hogy Esztergom és a többi korai magyar város nyugateurópai német várostípusok mintájára bontakozott ki; ezért kell tehát Esztergom latinusait kizárólag a germán terület nyugati peremén élt nyugati frankokkal azonosítania. Balogh Albin, — részben Bárczi Géza munkája nyomán* — részletesebben foglalkozott azzal a középkori liégei (latinul: Leodium, Belgium) hagyománnyal, amely XI. századi liégeieknek tömeges Magyarországra vándorlásáról szól. Ezért Balogh Albin az esztergomi latinusok esztergomi letelepítését I. István korára, ill. évszázadára teszi. Balogh Albin fejtegetéseit köztörténeti adatokkal támogatja s a nyugati — kisebb mértékben ke1 Pór Antal: Hiborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám mip.tt. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, XI. (1904) 17f>. old. 5 Konrád Schünemann: Die Entstehung des Stádtewesens in Siideuropa. Breslau und Oppeln. Én. Bírálat: Századok, 1931. 428—33. old. — Schünemann: Ksztergom keletkezése. Esztergom évlapjai, 1930. 9 — 23. old. (Rosta József ford.) — Vö. Pleidell Ambrus: A magyar várostörténet első fejezete. Századok, 1934. 6 Balaqh Albin: Németek és franciák Szent István korában a magyar fővárosban. Katholikns Szerrl?, 1944. februári szám. — Vö. Bárczi Géza: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez. Századok, 1937. 399. old. skk. — Pais Dezső cikke: Revue de Hongrie. 1. 140. old. — Hórnan — Szekfü: Magyar történél. 1. kötet, 299. old. — ./. Németh: Les colonies francaises de Hongrie. Szeged, 1936.12. nld.— Magvar Nyelv. XXV. évi'. 265. old. 160