Esztergom Évlapjai 1960

Mucsi András: A báti képek ikonográfiája

A BÁTI KÉPEK IKONOGRÁFIÁJA Az esztergomi Keresztény Múzeum középkori magyar képtárának legkorábbi, egyben legköltőibb hangulatú oltártáblája két legenda jelenetet ábrázol (Ltsz. 54.2). Első említésére Henszlmann Imre 1878-as útijegyzeteiben bukkanunk.

1 Tulajdonképpeni felfedezője és első publikálója a középkori magyar művészet lelkes kutatója, Divald Kornél, aki az oltártáblát az esztergomi egyházmegyéhez tartozó hontmegyei Bát község katolikus templomában antependiummá alakítva találta meg, két másik táblaképpel közös keretbe foglalva. A képeket az oltárasztal magasságának megfelelően megcsonkították.

2 A legendajeleneteket, a két másik báti táblaképpel együtt

3 a Keresztény Múzeum első újjárendezése alkalmával, 1916-ban Csernoch János prímás szerezte meg a gyűjtemény számára. A báti képek tehát a múltszázadi alapítású esztergomi Képtár aránylag újabb szerzeményei közé tartoznak. A XIV—XV. század fordulóján készült báti oltártáblával azóta bőségesen foglalkozott a magyar, de néhány alkalommal a külföldi szakirodalom is. A töredékes báti képekkel való behatóbb foglalkozás mégsem látszik egészen érdektelennek, már a képek ritka ikonográfiái témaválasztása miatt sem. Az első képen baldachinszerű gótikus szobában koronás, fiatal női szent nézi magát a balkezében tartott tükörben, mögötte keresztbefont karral fehérruhás nőalak ül. A másik jelenet Madonna-képet tartó erdei remetét ábrázol az előtte térdelő koronás női szenttel és egy fehérruhás nőalakkal (VI. t.). A két összefüggő jelenetet tempera-technikával, vászonnal leragasztott fenyőfadeszkára festették. Jól kivehető a vastag alapozásba karcolt előrajz, melyhez a művész festés közben nem igazodott mindig pontosan. Az erősen megrongálódott tábla jelentős részéről hiányzik az eredeti festett felület, az aranyháttér és a köpenyek jelentős része későbbi pótlás. A finomabb részletek, az arcok és a kezek szerencsére megmenekültek a rongálódástól. A kép valószínűleg még a XV. században megsérülhetett és javításra került, erre vall a remetejelenet, a kép keletkezésénél újabb, gránátalmamustrás aranyháttere. 1 Henszlmann Imre: Ütijegyzetek, A. É., XII., 1878. 248. old. 2 Divaltl Kornél: Csúcsíveskori szám vasoltárok Honi vármegyében. A M. Mérn. és Ép. Kgvl. Közlönye, XLIV., 1910., 49-52. old. 3 A két festett tábla Szent Borbálát és Alexandriai Szent Katalint ábrázolja. Az előbbi hátoldalán egy angyal mondatszalaggal, a másik kép hátoldalán Mária látható. Az 1480 körül festett kis báti szárnyasoltár, melynek a középrésze hiányzik, eredeti állapotában — ha az oltár csukva volt — az Angyali üdvözletet ábrázolta. A képek mérete 86X29,5 cm. (Esztergom, Keresztény Múzeum, Ltsz. 55.44, 55.45). 1 1