Esztergom Évlapjai 1960

Mucsi András: A báti képek ikonográfiája

Az alapozás nélkül festett, erősen megkopott hátoldal két álló, egymás felé forduló glóriás szentet ábrázol. A baloldali Alexandriai Szent Katalin, szokásos ikonográfiái jelvényeivel: baljával felemelt kétélű pallost tart, jobbjával a mellette álló kerékre támaszkodik. Ruiházata, aranykapoccsal összefogott köpenye, a köpenyszegély ívsoros díszítése megegyezik a másik oldal koronás föalakjának viseletével. A jobboldali szent kezében könyvre és épületmodellre egyaránt emlékeztető attribútumot tart, balkezével Szent Katalin lába felé mutat. Lehet, hogy a bányavárosok másik népszerű szentjét, Szent Eorbálát ábrázolja a toronnyal, lehet hogy egy férfi szentet (Szent János evangélistát?). Nyitott köpenyviselete eltér Szent Katalinétól (V. t.). A táblakép alsó és felső széle elmetszi a két szent alakját, a fejek a szemek felett vannak elvágva. A kompozíció csonkasága, ha nem is ilyen feltűnően, de a legendajeleneteknél is érződik. A tábla felső és alsó részéből kb. 20—20 cm-es sáv hiányzik, eredeti magassága, a mai 38 cm-t alapul véve kb. 120 cm lehetett. Szélessége a jelenlegi 132 cm-nél kb. 10 cm-rel lehetett nagyobb. 1910-ben, a képek első tudományos jellegű ismertetésében Divald Kornél azt mondja, hogy ,,a Legenda Aurea alapján ennek a két festménynek tárgyát nem lehet megfejteni.'" Divald után a szakirodalom vallásos allegóriáknak tekintette a képeket, Gerevich Tibor feltevése után"' a glóriás, koronás szentben Árpádházi Boldog Margitot vélték felismerni, egyesek pedig Árpádházi Szent Erzsébet alakját. A képek tulajdonképpeni témáját — Alexandriai Szent Katalin megtérése — 1935-ben Pigler Andor határozta meg utalással néhány külföldi analógiára." A 'helyes meghatározást a külföldi analógiák ellenére a magyar szakirodalom 1955-ig, Radocsay Dénes könyvéig

7, csak feltételesen fogadta el, talán a Margit-legenda-ábrázolás tetszetős valószínűsége miatt. Pedig Alexandriai Szent Katalin megtérésének képzőművészeti ábrázolása is éppen magyar szempontból érdekes, ha a báti képeket összevetjük nyelvemlékeink magyar prózában írt Katalin-legendáival (Debreceni-kódex, 1519. 491—557. lap; Érdy-kódex, 1527. 665—675. lap), de még inkább régi irodalmunk megkapó szépségű alkotásával, az Érsekújvárikódex ízes magyar nyelven írt verses Katalin-legendájával (M. Tud. Akadémia Könyvtára, M. Cod. ívrét 80. sz. 447'—520. lap). A magyar nyelvű Katalin-legendák közvetlen forrása Temesvári Pelbárt Pomeriuma és az európaszerte elterjedt terjedelmes Katalin-legendák, melyek közül a verses francia változatok, főleg a XV. századiak, a legszebbek." A Katalinlegendák közös, IX. századi ősforrásból, Simeon Metafrastes 859-ben írt latin nyelvű Katalin-legendájából merítenek.

9 A karthauzi Petrus Dorlandus munkája

1

0 és a velencei Petrus de Natalibus Catalogus Sancto4 ]. 2. jegyzet. 5 Gerenich Tibor: Régi és újabb magyar festők a prímási képtárban. Vasárnapi Űjság, 1916., 553. old. U.ií : A régi magyar művészet európai helyzete, líp., 1024.. 14. old. 6 r (Piqler) : Könyvismertetés. Magyar Művészet. XI. 1935. 117. old. 7 fíadocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Bp. 1955. 46. old. 8 Számos részletet közöl II. Knusl: Geschiehte der Legenden der. h. Katharina von Alexandrien, Hal le, 1890. 9 Surius: Históriáé seu Vitae Sanctorum (Martyrium S. Catherinae auctore Simeone Metaphraste. Ilab'ltír in Quinto Tomo Aloysii), 1879. fi(i4. old. 1

0 „Devotissimi Patris Petri Dorlandi ordinis Carthausiensis de nativitate, eonversione, de vita invictissimae martiris beatissimae virginis Katlierinae .... non inelegans libellum", Louvain, 1513. — DorIandus (Pieter Poorlant a belga brabanti Diestben élt (1454 —1507), a fenti Katalin-legendát tévesen hozták az ő nevével kapcsolatba. (Gin/ de Teruarenl: Les énigmes de l'art du Moyen Age. Paris, 1938. — Gesamtkütalog der Wiegendrucke. Leipzig, 1938.)