Esztergom Évlapjai 1960

Horváth Béla: Kernstok, a demokratikus forradalmár

s más megaláztatás nem törte meg. Tetteiért vállalta a felelősséget. Amikor barátai segítségével szabadlábra került, a meg nem tört, de a bukás felett mélységesen elkeseredett művész jobbnak látta, ha önkéntes számkivetésbe megy. Az ellenforradalom ha Magyarországon uralomra is jutott, a forradalmi helyzet európai viszonylatban még tovább tartott, s érthető, hogy reményeket ébresztett benne is: „Azt hiszem, a szovjet Cseh és Hungária, Ausztria és Németországban egy év alatt elkerülhetetlen. Ami most történik, az a fejlődése." A szocializmus győzelmébe vetett hite azonban egyre fogyatkozott, abban a mértékben, ahogy a reakció Európa-szerte úrrá lett a forradalmi mozgalmakon. A Münchenben feketén eltöltött két hónap után Berlinbe költözött, s itt már nem is volt olyan egyedül, ismerősei, barátai körében élhetett, s Berlin mégis csak „Európát" jelentett számára a „földkerekség legutálatosabb" városa: München után. „Amilyen undok csak egy kispolgár lehet, olyan; félti a hasát, félti a saját lelkét, nehogy valahogyan valami új gondolat oda befészkelhesse magát." — így jellemzi Münchent. — „Igaz, a március ott szép volt, de az az idén még a gyűjtőben is szép lehetett." Figyelmét főként a nemzetközi helyzet kérdései kötötték le, igyekezett minél alaposabban tájékozódni a hazai és nemzetközi eseményekről. A magyarországi állapotokat fent idézett levelében tömören és érzelmeit nem palástolva így írta le: „Otthon cifra világ van: utálatos cinkosok mind, azok is, akik nem ölnek, ők adják azt a lélektani Hinterlandot, ami az egészet lehetővé tette." Utálattal gondolt a hatalom jogtalan és kegyetlen bitorlóira, de szívesen azokra, „akiket kiüldöztek, akiket igyekeztek agyonverni minden időkre . . .". Az események a forradalmi helyzet szempontjából egyre kedvezőtlenebbül alakultak, az érkező hírek egyre aggasztóbbá váltak. A „cifra világ" nem szűnt meg, csak éppen törvényesített formát körítettek hozzá. A fasizmus távollétében izgatás és zsarolás címén perbe fogta őt is, elfogató parancsot adott ki ellene, a művészeti egyesületekből kizáratta, s később a berlini és más magyar követség közreműködésével még külföldön is megfigyeltette. Érthető, hogy a művész, aki minden lelki lendületét a hazai földtől és élettől kapta, látva a magyar társadalom kórképét, elhatározta, nem jön többé haza. Kernstok lelkiállapota 1921-től kezdett válságosra fordulni, s a legnagyobb megrázkódtatást az Oroszországból kapott hírek okozták. Az orosz forradalomban az ázsiai állapotok és módszerek felszámolását és a szocializmusért folytatott küzdelmet látta, s a forradalmi Oroszországgal való kapcsolatok kiépítését minden ország forradalma szempontjából helyesnek, mi több, kívánatosnak tartotta, s ezzel közvetve elismerte az orosz forradalom világtörténelmi jelentőségét. „Nézd, a svájci munkáskongresszusokon még egy év előtt hogy köpködtek Moszkva ellen, ma könyörög a II. Internacionale, hogy vegye fel Moszkva őket is. A német külügyminisztérium teljes orosz orientációt hirdet, ez jó is, egyrészt franciaellenes, másrészt az orosz—német kapcsolat mindkettőjüknek jót fog tenni." Egészen határozott rokonszenv mutatkozott meg nála a szovjetek iránt, s olyan távlatát rajzolta meg a német fejlődésnek, amely háború nélkül is valami szovjet-féleséghez vezetett volna. A német nép történelme azonban másként alakult, mint ahogy elképzelte és szerette volna. Ahogy az európai forradalmak gyengültek, figyelme mindinkább Oroszország felé fordult. Az orosz forradalomba vetette utolsó reményét, 111