Esztergom Évlapjai 1960

Horváth Béla: Kernstok, a demokratikus forradalmár

1919-es működése mégsem ment túl a radikalizmuson, még akkor sem. amikor direktóriumi tagként részt vett a nyergesújfalui plébánia épületének iskolai célra való „elkommunizálásában", még akkor sem, amikor védte Nyergesújfalut a csehek támadása ellen, vagy amikor 1920-ban a szovjetek magyarországi, ausztriai stb. győzelmébe vetett reményének adott kifejezést. Kernstok, aki fontos szerephez jutott a Nemzeti Tanács idején, a történelem sorsdöntő pillanatában csak még világosabban látta a polgárság egy részének ingadozását, más részének következetlenségét, nem is beszélve a Károlyi-kormány kezdettől fogva labilis voltáról, mely épp ezért valami érdemlegeset alig tudott létrehozni,^letűnt a történelem színpadáról anélkül, hogy a polgári demokratikus feladatokat, melyek megoldására hivatott volt, megoldotta volna. Ilyen előzmények után az olyan demokratikus forradalmárok, mint ő, csak örömmel üdvözölhették 1— s ő üdvözölte is, még mielőtt kikiáltották — a Tanácsköztársaságot. Imponált neki a demokratikus tömegek robbanó ereje, mely a proletárdiktatúra létrejöttét és rövid működését kísérte, a diktatúra elszántsága, mellyel a régi lerombolásához s az új felépítéséhez fogott. Ha valami lényeges hiányosságot talált munkájában, úgy ez a földosztás végrehajtásának elodázása volt, olyan demokratikus feladat háttérbe szorítása, mellyel Kernstok nem értett egyet, annál is inkább, mert a parasztkérdés megoldását a magyar demokratikus forradalom fő kérdésének tartotta, s ha már a Károlyi-kormány képtelen volt elszánni magát a földosztásra, mennyivel inkább várhatta annak megvalósítását a szocialista forradalomtól. „Lenin osztott földet, Kun Béla szocializált. De hiába, én komolyan hirdettem az emberi jogokat és az anakronisztikus nagybirtok felosztását, amelyet hirtelen nem is gazdasági, de politikai okokból tartottam szükségesnek, mert nincs szabadságjog és demokrácia addig, míg rendi birtokok vannak. Gazdasági és birtok demokrácia előbb s abból fog kifejlődni a szociális demokrácia. Ezért nem voltam híve Kun Bélának." Hogy polgári demokratizmusán nem jutott túl, leginkább művészete és művészi magatartása mutatja: a diktatúra alatt sem tagadta meg önmagát, megmaradt a polgári kultúra és művészet vallójának, ebben a szellemben dolgozott, s vezette nyergesi iskoláját. Művészi, pedagógiai programja március huszonegyedike után nem ment túl februári kormánybiztosi programjánál. Ha e tekintetben valami különbség észlelhető, nem több annál, hogy most, március huszonegyedike után már a program megvalósításáról volt szó, s e program végrehajtásába, lévén proletárdiktatúra, bizonyos szocialista vonások vegyültek. Ez azonban csak általános művészeti programjára vonatkozik, melyet a népbiztosság, mint kiindulásra alkalmasat átvett, s azonnal hozzáfogott megvalósításához. E megvalósításnak volt szerves része Kernstok nyergesújfalui iskolájának megszervezése is, mely körül ha volt is érzékenykedés Kernstok részéről, nem eredményezett a direktóriummal való olyan összeütközést, mint például Berény esetében. A Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalom bűnösnek nyilvánította, s mint forradalmárt előbb az esztergomi börtönbe, majd a kőbányai gyűjtőbe zárta. Kernstok a reakciót ezúttal teljes vadságában, állati brutalitásában ismerte meg. Az ellenforradalom — jól tudta — nemcsak a kommunizmussal, de mindennemű haladással való kegyetlen, véres leszámolást jelent. De sem az ütleg, melyből neki is kijárt, sem a börtön 110