Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Eszfergom vidékének honfoglaláskori múltja. 97 „Urunk születésének ezerháromszázötvennyolcadik esztendejében, ugyancsak Urunk mennybemenetele után való héten, kedden kezdetett ez a krónika a magyarok régi és legújabb tetteikről, eredetókről és gyarapodásukról, győzelmökről és vakmerőségökről. Össze lőn pedig szedegetve különféle régi krónikákból, azok igazságait leírva és hamisságait teljességgel megcáfolva. Az Ür nevében. Amen!" így kezdődik ez a Nagy Lajos királyunk számára készült nagyszerű munka, mely a magyarok viselt dolgairól szól az ősidőktől kezdve 1330-ig, már több tárgyilagossággal, mint az előbbi krónikák. Benne azonban szintén az a felfogás jutott érvényre, hogy a hunok és magyarok testvérnépek : az események is az időrend megszakítása nélkül követik egymást. így bár a mű szerzője a hunok bejövetelét „Urunk születésének háromszázhetvenharmadik esztendejére" teszi, azoknak történetét mégis Szvatoplug leverésével fejezi be, ami tudvalevőleg már a honfoglalás idejére esik. Bennünket is a mű ezen része érdekel legjobban. Szerzője a legutóbbi időig ismeretlen volt. Csak újabban tudtuk meg, hogy a munka eredetijét 1358 ban Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok írta. A síenai művészi iskolára valló, úgynevezett „Bécsi Képes Krónikát" pedig az ő kézirata után, körülbelül másfél évtized múlva, valamely Olaszországban tanult magyar szerzetes készítette Nagy Lajos királyunk kívánságára, állítólag nászajándékul Katalin nevű leányának a házassága alkalmából. Kálti Márk, mint a mű előszavában maga is említi, külföldi forrásokat, Regino-t is felhasználta. Sokat vett át egy ismeretlen krónikából, mely Károly Róbertről és családjáról szól. Legtöbbet azonban mégis a Szent László-kori „Gesta Ungarorum"-ból merített- A munka oly választékosan és szépen van megírva, hogy irodalmi becsét „Naiv eposzunk" c. tanulmányában maga Arany János is elismerte.

1 Ha Anonymus, Kézai Simon és Kálti Márk fentebb méltatott munkáit összevetjük, belőlük közös vonásként állapíthatjuk meg, hogy mindhárman egy Nemzeti Krónikának (Gesta Ungarorum) nevezett közös forrásból merítettek. Ezt a krónikát sem eredetben, sem másolatban nem ismerjük, arra csak a meglévő többi krónikák közös tartalmából következtethetünk. Ezen krónika keletkezését történettudósaink újabban II. Géza (1150—1160) idejére teszik, és az valószínűleg a dömösi kolostorban készült. E krónikával legbehatóbban Hóman Bálint foglalkozott. Említett krónikásaink mindhárman a királyi kancelláriának tagjai és tanult udvari papok voltak, akiknek a királyi könyvtárban nemcsak a hazai, hanem a külföldi források is rendelkezésükre állottak, így találták meg ott a honfoglalás korában élt Regino prümi apát munkáját is, amelyből a magyaroknak Szvatoplukkal vívott nagy csatájának leírását is vették. Anonymus a művében erről mélyen hallgat, amit az ő hazafias érzésén alapuló nemzeti büszkeségének tulajdoníthatunk. Ellenben Kézai Simon és Kálti Márk, a hagyományokat is felhasz1 Kardos Tibor: Kálti Márk Képes Krónikája. Szemelvények és képek. Bpest, Officina kiadása, 1938. 7