Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál sát küldte ki Gömör és Nógrád vidékének meghódítására, akik sere­gükkel a Dunához érve Uereucea (Verőce) patakon átkeltek, majd az Ypul vize (Ipoly) mellett tábort ütöttek. Ezen átkelve folytatták útjokat a Gron (Garam) mentén felfelé és Uarod (Várad) mellett állapodtak meg, ahol bevárták Bunger fiát Borsot, aki a mai Barsmegye terüle­tét meghódította. (An. XXXIII, és XXXIV.) Komáromról is csak annyit mond, hogy Árpád vezér az egész Pannónia földjét meghódítván, Ketelnek leghűbb szolgálatáért nagy földet adott a Duna mellett, ahol abba a Vág vize szakad. Ott azután Ketel fia várat épített, amelyet Camarum-nak (Komárom) nevezett. (An. XV. fej.) Bezprem (Veszprém) váráról is azt a mesét mondja, hogy azt „római katonák őrzik vala", akik azt tiz napi ostrom után „oda hagyva futásnak eredének, s életök megmentése végett a németek földjére sietének." (An. XLVIII. f.) Kézai Simon mester Krónikájá-ban már többet találunk. Ő a mun­káját „a győzhetetlen és hatalmas III. László úrnak, Magyarország legdicsőségesebb királyának" forró kívánságára írta, hogy az a ma­gyarok történetét megismerje. „Gondoskodtam róla, úgymond, hogy ezen nemzetnek Olasz-, Francia- és Németországszerte különféle iro­tokban elszórt és széthányt történelmét egy kötetbe szedjem." Ez az összeszedett anyag azonban jórészt a hunok mondaszerű története. A magyarokról csak keveset ír, a királyairól is csak röviden. Sze­rinte a hun és magyar édes testvér; a magyarok bejövetele nem volt más, mint „visszatérés" a hunok előbbi hazájába. A birtoklás folyto­nosságát akkép tünteti fel, hogy a hunok történetét egész „Szvatop­lug" idejéig megnyújtja, akit Pannoniában a visszaköltözött „hunga­rusok" győztek le. Á honfoglalás egyéb harcairól nem is beszél. Kézai krónikájával legbehatóbban Domanovszky Sándor egyetemi tanár foglalkozott. Tanulmányaiból megtudjuk, hogy Kézai Simon mes­ter IV. (Kun) László király udvari papja és jegyzője volt. Művét 1282. év körül írta és annak csak egy másolati példánya van meg a buda­pesti egyetemi könyvtár kéziratai között, A „közös forrás"-ból merített munkájából bennünket „Szvatoplug históriája'', vagyis a dunántúli rész érdekel legjobban, amiként Kézai maga is dunántúli ember volt. A szomszédos pestmegyei Kéza helységből (ma Kinza puszta Fehér­megyében) való volt, Kéza puszta a régi esztergommegyei Vásztély vagy Básztélyok családi birtokához tartozott. Kézai Simon mester is művét azzal a faji szeretettel írta meg, amely átalában a régi krónikásainkat jellemzi. 1 A három közül legteljesebb nemzeti történetet a „Bécsi Képes Krónika" nyújt, melynek remekül készült eredetije a világháborúig a bécsi udvari levéltárban volt, de az onnan visszaszerezve ma már a Nemzeti Múzeumban őriztetik. Az ékes kezdőbetűkkel és gyönyörű miniatűrképekkel ellátott középkori kolostori munka hű másolatát Toldy Ferenc adta ki 1867-ben. 2 1 Dr. Domanovszky Sándor: Kézai Simon mesler krónikája. Forrástanulmány. Bp„ 1906. Kiadta a Magy. Tud. Akadémia. 2 Franciscus Toldy: Marci chronica de gestis Hungarorum ab origine gentis ad Annum MCCCXXX producta. Edidit Gustavus Emich, Acad, Scient. Hung. Typo­graphus, Pestini, 1867.

Next

/
Thumbnails
Contents