Esztergom Évlapjai 1938

A Magyar Történelmi Társ. díszgyűlése Esztergomban

Í46 A Magyar Történelmi Társulat díszgyűlése Esztergombart. „A Magyar Történelmi Társulat megindult lélekkel jött Esztergomba, hogy hódoljon a Szent Király emlékének, abba a városba, ahonnan hódító útjára indult a magyar kereszténység éppen a Szent Király apostoli tevékenysége, hitből élő buzgalma nyomán. Azóta fénylik a magyar Sión ormán a kereszt, hirdetve a ősök hitét. Esztergom hivatásánál fogva is őrzi az ősi hagyományokat, fényes múltja is kötelezi a tradíciók megbecsülésére és hirdetésére, továbbadására. Ez a genius loci is idevonzza lélekben a magyar történelem művelőit, akik tisztelettel járnak a százados falak között és tisztelettel emlékeznek a régi nagyokról, Esztergom egykori főpapjairól, az ország nagy prímásairól. Különösen is érzik ezt a tiszteletet és ragaszkodást ma, amikor az ország első főpapjaként olyan férfiút köszönthetnek, aki maga is a tudományok embere, aki maga is szeretettel és külföldi viszonylatban is nagy elismeréssel műveli a tudományt." — A továbbiakban kérte a hercegprímást, hogy a nagy elődök nagy utódjaként ugyanazt a szeretetet, támogatást és megértést tanúsítsa jövőben is a Társulat és annak tagjai, a magyar kultúra munkásai iránt, amelyet eddig is tanúsított és amelyet elődei a Szent Király útmutatása nyomán a magyar művelődés és tudomány iránt mindig tanúsítottak. Lelkes éljenzés hangzott fel a pohárköszöntő után, amelyre a hercegprímás a következő szavakkal válaszolt: „Hálásan köszönöm azokat a baráti szavakat, melyekkel a miniszter úr Őnagyméltósága a saját személye és a Magyar Történelmi Társulat nevében megtisztelni kegyes volt. Köszönöm azt a szeretetet, mellyel Esztergomba eljöttek és városunkat kitüntették, mert az Önök személyében a tudomány képviselőit üdvözölhetjük körünkben. Magam is szeretettel foglalkozom a tudományokkal, de különösen értékelem a történettudományt s így a Történelmi Társulattal, a történettudomány művelőival mindig együttéreztem. Teszem ezt egyéni meggyőződésből is, de teszem azért is, mert annak az egyházmegyének vagyok a főpásztora, annak a városnak, az érseke, amelyből a kultúra a kereszténységgel együtt — mint Őnagyméltósága is mondotta — diadalútra indult a magyar hazában. Uraim ! Minden nemzetnek meg kell becsülnie a maga történelmét, a kicsiny nemzetnek pedig különösképpen is meg kell becsülnie saját történelmében, történelmének igazságában rejlő nagy erőt. A nagy nemzetek is történelmi igazságokra hivatkozva iparkodnak esetleg csak vélt jogaikat érvényesíteni s ezt annál könnyebben tehetik, mert rendelkezésükre áll a fegyveres hatalom ereje. A kicsiny nemzeteknek azonban nincs olyan hatalmas mozgató erejük, mellyel érvényesíteni tudnák a maguk igazságait és jogait. Támaszkodhatnak ellenben történelmükre, a történelmi igazságra, amelyet ideig-óráig el lehet ugyan homályosítani, — letagadni vagy eltörölni azonban soha I A történettudománynak és nevezetesen a magyar történettudósoknak az a kitüntető joguk és hivatásuk, hogy őrködjenek a magyar történelem kristálytiszta igazságai fölött, hogy azokat soha és sehol senki el ne homályosítsa. De a kutatáson és őrködésen felül hirdetniük is kell a magyar nemzet történelmének igazságait, hogy azok a