Esztergom Évlapjai 1938

Dr. Lázár Andor: Az első magyar király országlási alapelvei

Az első magyar király orszéglási alapelvei. XIII tanácsot, amely felmagasztalása a vélemény nyilvánítási szabadságnak és az alkotmányos uralkodásnak. Bölcs és hatalmas ember volt az első magyar király. Tudta, hogy másokat meghallgatva, cselekedetének bölcsessége, hatékonysága növekszik és tudta, hogy ha az elhatározás hatalmában a nemzet vezetői résztvesznek, az elhatározás tekintélye, megnyugtató módja csak öregbedik. Tudta, hogy habár a törzsszerkezeti alkotmány a királyi hatalom létrejötte folytán meg is változott, a régi magyar elgondolás : a vérszerződés alapelvei, az elhatározások együttessége kell, hogy a királyi alkotmánynak is része legyen. így jelenik meg a határozatok hozatalánál a királyi tanács, melyre törvényei: pl. I. könyv XX.. XXIV., XXXI. és XXXIV. cikk és II. könyv II. cikk kifejezetten is hivatkoznak, s amelynek meghallgatását az Intelmek VII. fejezete is hangsúlyozza. Hatalmas, erős, magyar király Szent István. A külföldi különböző kapcsolatok egymást ellensúlyozó erejét mindig és mindenkor országa önállóságának a szolgálatába állítja és senkitől se fél, mindenkivel szembeszáll, ha a magyarság független, önálló, nemzeti és állami léte forog veszélyben. Uralkodása utolsó évtizedében a német császárság a mind hatalmasabbá és jelentékenyebbé váló Magyarország ellen fordult. Elűzi Orseolo Péter velencei doge-t, Szent István sógorát, ki Bizáncba menekül. Felesége és Péter fia a magyar királyi udvarban találnak menedéket, leánya Jocela, férjével István horvát trónörökössel együtt (Szent Imre herceg sógorával) Kresimir horvát királynál jutnak otthonhoz. A bajor hercegi széken Konrád császár fia, a későbbi III. Henrik császár ül, és Konrád, hogy Magyarországot délkelet felől is nyugtalanítsa, a bizánci császárnál, IX. Konstantinosznál keres szövetséget és családi kapcsolatot. Az első magyar király a maga nagy diplomáciai bölcsességével és nemzete önállóságának mindenekfelett álló gondolatától vezetve, a császári követségnek, melyet Werner strassburgi püspök vezetett Bizáncba, megtagadja az átvonulást Magyarországon, s a nagy késedelemmel Bizáncba érkező követség nem ér el semmi eredményt. Konrád német császár a maga karolingi hatalmi vágyaival a a magyar királyt éppen úgy hűbéresévé óhajtotta tenni, mint a lengyel és a cseh fejedelmeket. Az első magyar király országa és nemzete önállóságát és függetlenségét, melyet a külső háborúktól mentes évtizedek alatt erős alapokra tudott helyezni, még a császár fegyeres hatalmával szemben sem volt hajlandó feladni vagy megcsorbítani engedni. Amilyen béketartó, hűséges barátja volt a hatalmas szomszédnak addig, amíg az is barát maradt, éppoly önérzetes és erős ellenség lett azzal szemben, aki bántani akarta. Zrinyi Miklós késői jelszava: „Nemo me impune lacessit" nyert életet Szent István elhatározásaiban és cselekedeteiben is. Konrád császár 1030-ben indított nagy hadjárata Magyarország és annak királya ellen kudarcba fúlt, s mint az altaichi kolostor bajor szerzetesének krónikája írja, a császár „hadsereg és minden eredmény nélkül tér vissza Magyaországból" és békekötés céljából 1031-ben fiát