Esztergom Évlapjai 1938

Dr. Lázár Andor: Az első magyar király országlási alapelvei

XIV Dr. Lepold Antal volt kénytelen elküldeni Esztergomba, az igazságtalanul megbántott magyar királyhoz, kinek hatalmát, királyságát és nemzete függetlenségét ez a békekötés is gyarapította. Nagy volt Szent István, mert magyar volt, mint nemzete első királya. Célját, hivatását az állandóan megtelepedett magyarság európai elhelyezkedésének a keresztény hit felvétele útján való megerősítésben, nemzete önállóságát és erejét a mindenkitől való függetlenség biztosi tásában kereste. Hogy független és önálló tudjon lenni az ország, erősnek kellett lenni a nemzetnek. S a nemzet, királya bölcs vezetésével a belviszályokat leküzdve, egységes testként állott királya mögött és egységében legyőzhetetlen volt. A magyar nemzet függetlensége, országának szabadsága, önállósága király és nemzet együttes ideálja volt. Ebben a gondolatban egy volt, tehát erős volt a magyar. Ezért a gondolatért későbbi évszázadokban a magyarság legjobbjainak vére folyt, ez a gondolat — ha éjbe borult is az országa sorsa — új és új életet adott a nemzetnek. Az első király országlása oly erőssé kovácsolta ezt a gondolatot, hogy első megtagadójának, Péter királynak, ki alig 7 évvel a nagy király halála után, 1045-ben Henrik német császárnak hűbéri esküt tett, — koronája elvesztésével kellett ezért lakolnia. A nagy király halálának kilencszázados évfordulóját a honfoglaló magyarok késői utódai mivel ünnepelhetnék méltóbban, mint azzal, hogy új fényt, új ragyogást, új erőt igyekeznek adni saját erejük eggyé forrasztásával a magyarságot kilenc évszázadon át fenntartó szetistváni gondolatnak, a szabad, független, önálló magyar nemzet gondolatának. Jegyzet. Szent István törvényeit nem a Corpus Juris Hungarici szövegében és beosztása szerint idéztem. Az Intelmeket Tormay Cecilia: „Kis magyar legendárium és Szent, J tván királyunk intelmei" c. műve szerint. — a törvényeket dr. Bartoniek Emma , „Szent István király törvényeinek XII. századbeli kézirata. Az admonti kódex" beosztása és szövege szerint idéztem. Főbb forrásmunkák az említetteken kívül: Hóman Bálint: Magyar történet, I. k.; Horváth Jenő : Az Árpádok diplomáciája, 1001 —1250.; A clunyota mozgalom és Magyarország. Horváth Mihály : Párhuzam az Eurónába költözködő magyar nemzet s az akkori Európa között; Szent Adalbert élete; A kereszténység s, az alkotmányos rend megszilárdulásának kora.