Esztergom Évlapjai 1938

Dr. lippay Lajos: Szent István jubileumi év Esztergomban

142 Dr. Lippay Lajos összeforrás hazánk szolgálatában, nemzeti életünk jobb, tisztább és emelkedettebb életének a Magna Chartája. Ne legyen többé visszavonás ezen a földön, amely a testvériségnek ilyen tragikusan szép, megrázó napjait tudta ünnepelni. Pártérdek ne legyen és ne legyen többé pártosság. Ugy gondolom, nem tölteném be maradéktalanul megtisztelő megbízatásomat, ha zárószóként valakikről — Kedvesekről — meg nem emlékezném . . . Halottak estéje volt. A temetők árkaiban patakzani kezdett a könny. Fájdalmas szépségeket illatoztak az őszi virágok és a csend beköltözött az élők szivébe is. Az elesett hősök sírján azonban felnyúló lánggal égtek a törpe mécsesek, mintha apró karjaikkal az ég felé könyörögték volna az örök reményt: feltámadunk. És a sírás estéje örömbe csuklott. Akik a világ minden tájékán a föld hűvös rögeinek párnáján hősi sírokban feküsznek, előrementek követségbe az Igazság tiszta Ítélőszéke elé, segíteni fent nekünk, kik alant küzdöttünk . . . Hadd köszönjem meg mindnyájunk nevében megdicsőült hőseinknek, hogy halottak napjából — Élet Estéje lett!. . ." Mély hatást és osztatlan tetszést keltett a jelenvoltakban ez a szép beszéd,, mely mintegy hattyúdala is volt a kettős vármegyének, mert ez visszanyervén összes járásait, még Karácsony előtt mindkettő önállóan kezdhette meg életműködését. Ha Isten velünk : ki ellenünk! *