Esztergom Évlapjai 1938

A Magyar Történelmi Társ. díszgyűlése Esztergomban

Szent István jubileumi év Esztergomban. 143 A Jvlagyat? Történelmi Társulat díssgyCílése €s£tet?Qomban—^ A magyar történelem legnagyobb alakja, Szent István emlékének hódolt a Magyar Történelmi Társulat, amikor 1938. év március 25 én a nagy király szülő- és székvárosában, Esztergomban tartotta díszgyűlését. Ennyi sok neves tudóst, kimagasló egyéniséget együtt egy vidéki városban ritkán lehet üdvözölni. A Társulat tagjai két nagy autókáron délelőtt 11 órakor érkeztek a primási palota elé, ahol a város nevében Glatz Gyula polgármester üdvözölte a vendégeket, akiknek nevében dr. Domanovszky Sándor egyetemi tanár, a Társulat alelnöke köszönte meg az üdvözlést. A vendégek ezután a primási palota fogadó-termébe vonultak fel, ahol tisztelegtek dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás előtt. Az üdvözlő beszédet ugyancsak dr. Domanovszky Sándor mondotta, kiemelve abban a hercegprímás nagy tudományos munkásságát és külön is utalt arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő nagy Szent István Emlékkönyv csakis az ő nagy tekintélyének és hathatós közreműködésének, a részletekre is kiterjeszkedő szerkesztői tevékenységének köszönheti létrejöttét. Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás közvetlen szavakkal köszönte meg az üdvözlést, majd így folytatta: „Készségesen vállaltam a Szent István Emlékkönyv szerkesztését és nagy örömömre szolgál, hogy fölhívásomra e korszakkal foglalkozó tudósaink szine-java szívesen vállalt részt a nagy munkából, mely összegezve fogja nyújtani, amit Szent István koráról, illetve az Emlékkönyvben tárgyalt problémákról a tudomány mai állása mellett tudni lehet. Különösen is meg kell köszönnöm Lukinich professzor úrnak és Gombos igazgató úrnak odaadó buzgóságát, mellyel az Emlékkönyv ügyeiben sok fáradsággal támogattak. És itt köszönöm meg történettudósainknak, hogy tanulmányaikkal közreműködtek a Szent István Emlékkönyv létrejövetelében s ezzel maradandó emléket állítottak a jubileumi esztendőnek. A tudós munkát különösen is tudom értékelni, hiszen magam is szívesen foglalkozom tudományokkal, ha nem is közvetlenül a történelemmel. Munkám közben lépten-nyomon kellett tapasztalnom, hogy a jogtudománynak, de általában bármely tudománynak mennyire szüksége van a történettudomány segítségére, mikor eligazodást keres. A fölmerülő prob-