Esztergom Évlapjai 1938

Dr. lippay Lajos: Szent István jubileumi év Esztergomban

120 Dr. Lippay Lajos ségei a vasútállomástól kisérik a Szent Jobbot gróf Teleki Pál kultuszminiszterrel, míg a Hősök-terénél kapcsolódik a menetbe Kornis Gyula, a képviselőház elnökével a Budapestről érkezett vendégek csoportja. A Bibliothekánál csatlakoznak az előbb említett bíborosok és így halad fel a káprázatosan szép menet a Bazilika elé, ahol az oszlopcsarnokban elhelyezett Szent Jobb előtt dr. Radocsay László főispán szépen megszerkesztett imát és mély hatást keltő felajánlást mond. A zenekarok hangjai mellett viszik be a Bazilikába a Szent Jobbot a kupola alatt elkészített emelvényre: az ereklye előtt egész ittléte alatt az alabárdos díszőrségen kívül az esztergomi hatóságok, egyesületek képviselői is díszőrséget állottak, a nagyközönség pedig állandóan hullámzott tömött sorokban az ereklye előtt. Délután dr. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök mondott a Bazilikában szentbeszédet a Szent Jobb országos körútjának jelentőségéről a székesegyházat zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt. „Megjelent — úgymond — újból e szent hegyen a dicsőséges Szent Jobbkéz, amely innen ezer év előtt irányította a magyar sorsot. Mennyi emlék és mennyi fájdalmas változás érzete kavarog ez ünnep során a magyar lélekben 1 Az évezred küszöbén innen intett a négy világtáj felé s jelölte ki a magyar határt. Innen figyelmeztette népét, hogy e határok között léleknek kell uralkodni. Itt húzta ki hüvelyéből a kardját, amikor veszély fenyegetett s itt kulcsolódott imára, hogy minden balsors dacára isteni szent küldetés tudatában éljen e nép. Azóta sok minden megváltozott s ha valaha, úgy ma van értelme az ősi éneknek: Ah, hol vagy István király, Téged magyar kíván, Te előtted sírván. Vigadunk, de örömpoharunkba könnyek hullanak, hiszen magyar sors sírva vigadni. S ha a sok idegen, aki ma álmélkodva járja a szűkreszabott magyar határokat, kérdi, miért zokogunk, ne kérkedjünk sebeinkkel, hanem csak annyit valljunk be, hogy Szent István elveszett szellemét siratjuk. Ezt nyugodtan tehetjük, mert vele zokszó nélkül egész történelmi tragédiánk rejtélyét is feltárjuk és magunk is megértjük, hogy ha van remény a magyarság sorsa jobbrafordulására, csak a Szent Király szellemének eredeti és hamisítatlan érvényrejuttatása nyújtja felénk. A Szent Jobbkéz országlátó útra indul s ennek során tartja első állomását, ezen a hegyen, ahol valamikor a kereszténység bölcsőjét ringatta. Ügy jár körül, mint hajdan a véres kard, mely a nemzetet veszedelemre és kötelességre figyelmeztette.. A drága ereklye is fölkiáltójel és nemzeti riadó: Ébredj magyar! Értsd meg dicső multadat, amikor a pápák a kereszténység védőbástyájaként ünnepeltek, mert fogtad Szent István kezét és az tartott Téged. Akkor az élen tudtál járni a nemzetek között s ha most újból igazolni kívánod erkölcsi jussodat, csak az új kor Iim-Iomjának kisöprésével, a régi szentistváni habitusban való bátor szíkraszállással teheted. Az Egyház az ereklyét és Szent István jobbkezét sem rejti el az érdeklődő szem elől. Szólít, hogy nézzük, biztat, hogy csókoljuk. S ha majd, magyar testvérem, a Szent Király dicső jobbkezének közelébe férsz, elszáradt múmiát fogsz látni. Ha nincs hited, csalódol; de hittel a történelem és jövő fog lelked előtt kibontakozni. A hit megérteti majd veled, hogy e szent kéz történelmet csinált s ha elszárad-