Esztergom Évlapjai 1938

Einczinger Fvrenc: István király az ismeretlen ember, élettársai és emlékei

llü Einczinger Ferenc István kírály az ismeretlen ember, élettársai és emlékei Irta : Éinczinger Ferenc István király emberi alakja és egyéni arcéle a középkori legendairodalom tükrében csaknem egészen elmosódott. Mindenesetre elvesztette jellemző személyi vonásait s jelképpé általánosult, szimbólummá testetlenedett. A legendás király fogalma így ment át a köztudatba is, szinte láthatatlanná téve magát az élő embert. A kegyes királyt magasztaló históriásénekek nyomán a krónikaírók elsősorban az országszerző és hittérítő uralkodót állítják elénk, majd az ájtatos, befolyásolható, parancsolni alig tudó, szelíd, jámbor szentet. Az újabb történelmi adatok világánál azonban már foszlik a szépítő köd. Az első magyar király alakjáról lassankint eltűnik a legendák aranya s ő maga megszűnik csupán égi látományt váró, örökös imába és elmélkedésbe mélyedő, mások által könnyen vezethető, passzív fejedelem lenni. Mindinkább kialakul előttünk a hitében erős, valósággal mindig számotvető, biztoskezű és törhetetlen akaratú, kora és helyzete követelményeit éles szemmel felismerő, kemény uralkodó eleven alakja. A középkori felfogás alkotta „uralkodói ideál" valamennyi jellemvonása felismerhető ezen a képen, amely minden idők legnagyobb magyarját ábrázolja. Csak az emberből nem kapunk vissza semmit. Éppúgy, mint a régi kódex képeken. Mert az írott kútfők csak politikai egyéniségét írják körül István királynak, — emberi mivolta felől hallgatnak. Mint emberről talán legelfogadhatóbb képet ad róla újabban Kós Károly: „Az országépítő" című kitűnő korrajzzá szélesedő regénye. Most Szent István ünnepi évében sokat foglalkoztatta a műtörténészeket a király személye. Korának képzőművészeti fejletlensége miatt hiteles képírás nem maradt fenn róla. így emberi alakját alig tudjuk kialakítani magunkban. A közkézen forgó közismert István király portrék szinte mind a 63 éves korában elhunyt uralkodó utolsó idejére utalnak és akaratlanul is emlékeztetnek a nagyszakállú szent püspök mesébe illő Mikulás fejére. A halála után negyvenöt évvel szentté avatott első keresztény magyar királynak először a koronázási paláston megjelenő képe szolgál alapul a későbbi ikonografia számára. S ha utóbb, mind öregebbnek, lengő fehér szakállal ábrázolják is, ideálképe századok folyamán változatlan marad: a tekintélyes és bölcs, szent és jóságos öreg király. így látjuk a XV. század első feléből származó mateóci oltárképen is.