Esztergom Évlapjai 1938

Einczinger Fvrenc: István király az ismeretlen ember, élettársai és emlékei

István király az ismeretlen ember, élettársai és emlékei. 111 A koronázó palást legalsó középkörében a donátorok között szereplő István-ábrázolás viszont csupaszképű ifjúnak tünteti fel. Hasonlóan nem hiteles ábrázolás a zágrábi székesegyház ezüst ereklyetartó hermája sem, mely csupán az 1549-ben megsemmisült eredetinek 1635-ben készült másolata. Nyitott kérdés marad tehát: milyen volt igazában a király valódi arca? Ezt a kérdést napjaink kutatói a kalocsai király-fejjel vélik megoldani. Ez a — valószínűleg süttői vörösmárványból faragott — szobortőredék közel két évszázaddal Szent István után készült, azonban korát meghazudtoló tökéletességén portréhűség számos jegye felismerhető. A királyfej kérdésével különben Hekler Antal: A magyar művészet története (1934), Gerevich Tibor — Genthon István: A magyar történelem képeskönyve (1935) és Horváth Henrik: A magyar szobrászat kezdetei (1936) cimű művében részletesen foglalkozik. Arról a néhány aranyoszománcú képmásról, amely a XI. és XII. századból származik, szintén nem kapunk határozott képet. A románkori képírás tipikus szent ábrázolásai ezek, amelyek régi templomfalakról mind így néznek reánk: glóriás sápadt arc, komor meredező szemek, erős szemöldök, imádkozó vagy áldó kéz, papos díszpalást. Az ilyen bizánci hatás alatt készült képek kifejezetten a szent ember ideálját ábrázolják s arra a világra vallanak, amelynek egyes szektái a világ végét várták a megváltás ezredik évfordulóján. * * * Vajk fejedelem apja, Géza, a bajor-lombard fegyver szövetséges német-római politikai barátsága alapján nyugat felé tájékozódott. Olasz és német földön látta azokat az átültetésre méltó értékeket, melyekkel nemzeti helyzetét megerősítheti. Vele szakadtak el az orosz-szláv kapcsolatok és a bizánci-görög kultura kötelékei. A magyarság körében terjedni kezdő kereszténység iránt békés megértéssel viseltetett és állítólag oly nagy úrnak vallotta magát, aki két istennek is áldozhat egyszerre. Sírja ismeretlen maradt, de valószínűleg az ősmagyar vallás szertartássával temették el. István anyja, a Konstantinápolyban megtért Gyula fejedelem gyönyörű leánya, férjéhez hasonlóan erős akaratú, uralkodó természetű, férfias jellemű asszony volt. Lovagolt, ivott, vadászott, még verekedett is, ha szenvedélye elragadta. Egyes források személyét Adelheid lengyel hercegnőben jelölik meg. Görög származása mellett több kapcsolatunknak kellett volna támadni a görög papi-szellemmel. Inkább lengyel anyára vall Vuoicsoic, Vajk, Vojtech neve, ami.farkast, vagy rablót jelent. A szláv kapcsolatok ereje különben többször kiütközik a családból s női ágon később több házasság is jött létre. A Koppány lázadás kérdése István anyjával kapcsolatban nehezen megoldható rejtélyt ad. Történelmünk úgy tanítja, hogy ez volt az utolsó pogány erőfeszítés. Holott tény, hogy Koppány vagy Kupa, somogyi vezér, Bulcsu rokona volt, igy maga is Árpád vér s Géza fejedelem halála után annak özvegyét akarta nőül venni. E szándék nyilván a magyarság feletti uralom gondolatát rejtette. István király szemében tehát nemcsak a kereszténységgel kapcsolatos terveket aka-