Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Esztergom vidékének honfoglaláskori múltja. 101 halála (885) után, ugyanis, Nyitra vára Wiching püspöknek a székhelyévé lett, akinek joghatósága szükségkép egész Pannoniára kiterjedt, ez okból a fejedelmi székhelyet máshová kellett áttenni, európai szokás lévén akkor, hogy ország püspöke és uralkodó egy városban nem székelhetnek. Wiching püspökkel Moravia újból a salzburgi érsekség joghatósága alá került. Szvatopluk ekkor a legjobb viszonyt tartotta fönn a pápasággal. Erre való tekintetből 886-ban a délszláv papokat kiűzi országából és helyükbe ismét a német papok jönnek. Az esztergomi várban fejedelmi udvart (udvornispan, tavarnik, poharnik) rendez be és megújíttatja a szláv lázadás alkalmával megrongált templomot. Várnépe a vár alatti részeken (Veprech, Pechen, Lybar), helyezkedik el. A Duna vonalát is megerősíti. Ekkor lett Plintenburgból Visegrád, Istergranumból (Gran) pedig Ostrigon és később Ostrichom.

1 Szvatopluk halála után Nagy-Moravia fölött a fiai : Mojmir és az ifjabb Szvatopluk osztozkodtak. Mojmir (Ménmarót) örökségül a Felvidéket és Alsó-Pannoniát vette át Ostrigom székhellyel, mig Szvatopluk Felső-Pannoniát kapta meg Beszprém várával. Egyideig békeségben éltek. Arnulf császár gyógyíthatatlan betegsége azonban Mojmirt a helyzet kihasználására késztette. Egyeduralomra és Moravia politikai és egyházi függetlenítésére törekedett. Már 898-ban kitört a két évig tartó testvérháború. 0 a magyarokkal, Szvatopluk pedig a németekkel szövetkezett. A hadiszerencse neki kedvezett, Wiching püspöknek Nyitráról, Szvatopluknak pedig Veszprémből menekülniök kellett. Úgy látszik, hogy ezidőtől ismét Nyitra lett a hadműveletek bázisa. Arnulf halála után Mojmir Nagy-Moravia régi határainak visszaállítását határozta el, a csehekkel szövetkezve a magyarok ellen fordult. Komáromnál átvezetvén seregét a Dunán, a nagy ütközet „juxta Tatam" ama nagy síkságon folyt le, ahol egykor egy régi város volt, „melynek romjai máig is látszanak" (Brigetio, Ószőny). A bánhidai csata a magyarok fényes győzelmével végződött, Mojmir az egész országát elvesztette, a Felvidék is a győzők birtokába került. Pauler Gyula (és tanítványai) a bánhidai győzelem emlékét a bajorokkal a Vértesekben vívott csatához köti. E vélemény tarthatatlanságát Rónai Horváth Jenő hadtörténeti író már az ő életében kimutatta.

2 Azóta a kérdés teljesen tisztázódott. Az újabban felfedezett Admonti Évkönyvekben, ugyanis, ezeket otvassuk: „Ad annum 907. Bellum pessimum fűit ad Brezalauspure 4-o Nonas Julii", vagyis hogy a magyar-bajor háború Pozsony mellett folyt le. Ez egyszersmind amellett is bizonyít, hogy Brezelauspurch (Bresburg, Pressburg) ó-német eredetű város és sohasem tartozott Szvatopluk birodalmához, amiként Dévény sem volt a moirmiridák ősi fészke 8 „Ménmarót legyőzetvén, egész országát Árpádnak, a leányát pedig Zultának (Zsolt) adni nem kételkedék." (Anonymus, 51. fej.) 1 Hummer: A szláv kereszténység a honfoglalás előtt, 85—86. 1. 2 Csánki Dezs

1' : Árpád és az Árpádok. 98. 1. 3 Melich : A honfoglaláskori Magyarország. 356. és 375. 1.