Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

106 A Maros—Szamos közölt lévő Byhor várában a morva-szláv fejedelem nem lakhatott, mert az Konstantinos Porphyrogenetos által körülírt (De Adm. Imp. C. 38., 40., 41.) területen, melyhez a DunaTisza köze is tartozott (Novigrád, Csrnográd, Szolnik) kívül esett. Bihar várát Anonymus kőfalakkal és kapuval ellátott várnak mondja, holott az az esztergommegyei bényihez hasonló földvár volt. Bihar vármegye közönsége ott már ásatásokat is végeztetett, de abban egy kisebb épület (talán őrház) alaptalain kívül egyebet nem találtak. A földvár lehetett egy „bulgarico corde" gondolkodó bolgár-szláv törzsfőnöknek a lakóhelye, de nem egy birodalom uralkodójának a vára. Anonymus nem is erre a földvárra gondolt, amikor a fejedelem igazi nevét elhallgatva Ménmarót székhelyéről ír, mert egy helyen magát mintegy elszólva „Bellarad" nevű, árkokkal és falakkal ellátott várról beszél, melyet létrák segélyével ostromolnak a magyarok, akik előtt aztán a bennlévők a vár kapuit is megnyitották (Cap. LI.). Bellarad-ban a szláv Bjelihoradot, Belahradot (Fehérvár) ismerjük fel, mely — véleményünk szerint — nem lehetett más, mint Esztergom. Márk krónikájában leírt fehér ló mondájában, ugyanis, a hagyomány Szvatopluk székhelyét „in mediam Ungerie, circa partes Danubii" vagyis az ország közepére teszi, ahonnan a követségbe küldött Kusid földet, füvet és „dunavizet" hozott mutatóul Árpádnak (Cap. 11.) Az ország akkori fejedelme tehát valamely Duna melletti várban lakhatott. Kézai krónikájából ennél többet is megtudunk. Egy helyen, mint már említettük, arról beszél, hogy a honfoglaló magyarok Szobnál átkeltek a Dunán, az átellenben lévő vár (Pilismarót vára) ostromlása végett, amelyben az öreg Marót lakott és amelyet „Zvatoplug" katonái védelmeztek. Bár ezen elbeszélést a pilismaróti római castrumhoz fűzött mondának tartjuk, annak tartja Domanovszky Sándor is,

1 annyit azonban belőle megállapíthatunk, hogy Pilis-Marót a morva-szláv gazdája nevét viselő fejedelmi birtok volt, amiként Dömös (Dimis) és Puszta-Marót (Bajót közelében) is azok lehettek. Ezen fejedelmi birtokok nem nagy távolságban oly területen fekszenek, amelynek központjában szükségkép a tulajdonosnak is laknia kellett. E központ pedig nem tehetett más, mint a Bellahradnak nevezett, fehér sziklákon épült esztergomi vár. Bellahrad olvasásánál eszünkbe juthat a szintén ismeretlen fekvésű Method-legendabeli „Velihrad" vára is. E két hely azonban nem lehet azonos, mert a bolgár legenda szerint „Velihrád" várában Szent Kelemen tiszteletére épült templom volt, az esztergomi várban pedig a Karolingi idők óta mindig Szent István mártír temploma állott.

2 Az esztergomi vár, az előző fejezetek szerint, a Sklagamár-féle lázadás alkalmával kerülhetett a morva-szlávok birtokéba. Fejedelmi székhellyé pedig a 884. évi königstettei egyezmény után lett, amikor Vastag Károly császár az ő érdekében harcolt Szvatopluk érdemeiért nemcsak Moravia önállóságát ismerte el, hanem jutalmul, a hűbéri viszony fenntartása mellett, egész Pannóniát átengedte neki. Methodius 1 Domanovszky : Kézai Simon krónikája. Bp. 1905. 76. 1. 2 Magyar Honfoglalás Kútfői. 452. 1.