Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Esztergom vidékének honfoglaláskori múltja. 101 A Pilis-hegy kopár csúcsáról (plis = kopasz) kapta a nevét. Esztergom határában a Kétágú-hegyet ma is még Velka- és Biela-skala néven ismerjük. Ezer esztendő alatt Esztergom vármegyében az egykori morvaszláv települések csaknem teljesen megmagyarosodtak. Ma a túlsó járásban csak Kuralon, az innenső járásban Mogyoróson, Sárisápon, Dágon, Cséven, Kesztölcön és Szentléleken (Huta) találunk szlávokat. Érdekes, hogy Süttő község Fényes Eleknél még mint tót település van feltüntetve.

1 Esztergomot Pauler Gyula egykori szláv fészeknek, Hóman Bálint is tót településnek mondja. Nézetük mennyiben felel meg a valóságnak, azt az előbbi fejezetben elmondottakból megállapíthatjuk. Annyi tény, hogy a város a morva-szláv uralom alatt a vármegye (krajina) központja volt, a várban a zsupán lakott. Nekünk pedig az a véleményünk, hogy a vár egyideig a morva fejedelem székhelye is lehetetf. Erre nemcsak Anonymusnak Ménmarótra vonatkozó meseszerű elbeszéléseiből, hanem a dolgok tárgyi összefüggéséből és helyi körülményekből, sőt magából a Marót névből is következtetünk. Marót eredetileg népnév volt, egyjelentőségű a morva (Moravec, Moravus, Máhrer) névvel. Moravecből lett a magyarban morout — morót — marót (morva, tót). Erre nézve kétségtelen bizonyítékok ama tót községek, amelyeknek magyarul Marót, tótul Moravec a nevük. Ilyenek Hontmegyében Apát-Marót (Opatovske Moravce, Opatove Moravec) és Egyházas-Marót (Kostolne Moravce); Barsmegyében pedig Aranyos-Marót (Zlate Moravce). A faji jelleget mutató népnévből tehát helységnév lett, mely régente gyakran a hely tulajdonosának nevéből, tehát személynévből is állott elő (Solt, Taksony) és ily módon ment át a köztudatba és használatba. Béla király névtelen jegyzője „Byhor" vára urát, a Tiszántúli és Duna-Tisza közti részek nagyfejedelmét nevezi Ménmarótnak. Kézai Simon és Kálti Márk krónikáikban a bánhidai csatában legyőzött Szvatopluknak atyját nevezik Marólnak, holott tudjuk, hogy Szvatopluk már 894-ben meghalt és az ütközet idején a fia, Mojmir volt a fejedelem. E fogalomzavart, mint azt már említettük, Márk krónikaíró is észrevette. „Némelyek azt mondják, úgymond, hogy a magyarok bejövetelekor Marótot és nem Szvatoplukot találták Pannoniában, mint fejedelmet. Ez onnan eredhet, hogy az atyja, Marót nagyobb hírű vala, de mint elaggott öreg azon várban nyugszik vala, melyet Veszprémnek hívnak." (Cap. 10.) Már ezekből is megállapíthatjuk, hogy a magyarok Marótnak a morva-szláv fejedelmet (Szvatoplukot és Mojmirt) nevezték. Anonymus Marótja (Menumorout) sem lehet más, mint a morva-szláv fejedelem. Ménmarótnak azért nevezi őt, mert a honfoglalás idejében a pogányszokásokhoz ragaszkodó szláv nép többnyire poligámiában élt. VIII. János pápa 874-ben Koczelhez intézett levelében egyházi átokkal fenyegeti azokat, „qui uxores suas dimiserunt vei illis viventibus ad alias migraverunt nuptias . . . precipue cum haec pessima consvetudo ex paganorum more remanserit."— Ez életformát ajnagyarok.nem ismerték. 1 Balogh Pál: A népfajok Magyarországon. Bp. 1902. 463—466.