Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál V. Esztergom vidéke a honfoglalás idejében. Esztergom régmúltjáról mondottakból láthatjuk, hogy e város már a honfoglalás idejében is oly jelentős hely volt, amelyet az újhaza megszerzésével járó mozgalmak érintetlenül nem hagyhattak. Mégis a honfoglalásról szóló hazai krónikáink és forrásgyűjteményeink említést sem tesznek róla. E jelenség okát a város és vidéke elszigeteltségében kereshetjük. A Duna hajlásában fekvő eme hegyes vidéket azidőben nagyrészt erdőségek borították. Visegrádtól rézsútosan délnyugati irányban a Balatonig széles erdőőv zárta el és védte meg az ellenséges támadástól. Az állattenyésztő és lóra termett magyarság is inkább a síkabb vidéket kereste letelepedési helyül, és csak később került sor a hegyes tájak megszállására. A honfoglalás idejében a Pilis-hegység völgyeiben apró szláv fészkeket találunk, melyek nagy körzetben egyes kiemelkedő pont (grad, hrad) körül voltak elhelyezkedve. A szétszórt falvak megyét (krajina) alkottak, melynek élén a zsupán állt. Ilyen krajina volt Pilismegye Visográd (magasvár) székhellyel, a mi vármegyénk Ostrigom központtal és Veszprém megye is (Beszprem), amelyhez Palaznak, Csopak, Arács és Tihany is, mint szláv falvak tartoztak. Pilismegye önálló vármegyét képezett. Főispánja egyszersmind a fellegvár várnagya (castellanus) is volt. Ilyen tisztséget viselt 1273-ban Miklós mester, esztergomi választott érsek, királyi kancellár is, aki Esztergom vármegyének örökös és Pilis vármegyének rendes főispánja volt. Pilismegye csak 1492-ben szűnt meg, amikor törvényhozásilag Pestvármegyéhez csatolták.

1 Kniezsa István egyetemi tanár egyik tanulmányában részletesen foglalkozik ezen vidék települési viszonyaival. Szerinte is a Pilishegy völgyeiben és a Pilis és Gerecse hegységek közötti részen, vagyis a a Visegrád, Esztergom, Zsámbék, Pilisvörösvár és Pomáz által határolt területen a honfoglalás korában egyazon törzshöz tartozó szlávok laktak. Azt azonban, hogy e szlávtörzs a nyugati (tót) vagy déli szláv (bolgár, szerb, horvát vagy sziavon) csoporthoz tartozott-e, eldönteni nem lehet. Visegrád (mellette Lepence-patak), Pilis (ma Pilisszentkereszt), Bytholc, Bitóc, Bethil (ma Pilisszentlélek), Wronsich (előbbi mellett), Kesztölc, Kirva (Corva, Kirua), Esztergomban a turris Veprech és Tapolca (Taplucha, Toplica), a Gerecse mellett pedig Usztancs, Stancs (Lábatlan) és átellenében Karva (Korva) helynevek a legrégibb Árpádkori okmányokban előfordulnak.

2 Visegrád, Bogdán, Tahi, Izbég (Zbieg), Pomáz, Kaláz, stb. másrészt Dömös (Dimis), Dorog (Drug), Kirva (Kriva), Dág, stb mindmegannyi szláv eredetű nevek. Részben kvád eredetre valló szláv nevek a túlsó járásban Farnad, Kural, Gyiva, Béla, Libád, Karva, Muzsla, Csenke, stb., sőt Párkánynak régebbi neve, Kakat (Kokat) is. 1 Pesty Frigyes : Az eltűnt vármegyék. Bp, 1880. 1. 3—8. 1. 3 Dr. Kniezsa István : idézett mű 423—427. 1.