Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál Szent István király számára székvárosul, ahová „multorum regionum divitias nobili civitati Estrigun navigio convehit," — a Dunán messze vidék gazdagságát hordták össze, mint azt az 1147-ben ittjárt Odo de Deogilo feljegyezte. Ugyanilyen értelemben ír Arnoldus Lubicensis (Lübecki Arnold) is, aki a keresztes hadjáratok alkalmával 1172-ben és 1189-ben járt Esztergomban „qui Grane dicitur, a quo urbs et civitas, que in altéra ripa est, nomen accepit", világosan megkülönböztetvén a királyi várat a nyugati értelemben vett nagyvárostól, amilyennek ő, mint Lübeck — világvárosi ember látta.

1 Kniezsa István egyetemi tanár egyik tanulmányában kétségbe vonja Pleidell Ambrusnak a szerinte is nagy elmeéllel és hatalmas forrásanyaggal felépített theoriáját. „Mert, úgymond, nemcsak a régészeti kutatások nem igazolják középkori városainknak a római kor óta meg nem szakadt kontinuitását, hanem a helynévanyag is hatá rozottan ellene bizonyít. Ezeknek az állítólagosán rómaikori városoknak ősi rómaikori nevei kivétel nélkül mind feledésbe merültek, helyükbe pedig új, magyar vagy szláv eredetű elnevezések léptek. Az pedig a latin lakosság folytonossága esetén teljesen elképzelhetetlen volna, hogy az ősi lakosság a városi szervezet érintetlensége ellenére városuk évszázados nevét az új „barbár" jövevények hatására teljesen elfeledjék és ezeknek az elnevezését fogadják el. Ez annál feltűnőbb volna, mert a Szávától délre viszont a római nevek az új jövevények ajkán a mai napig is élnek." E véleményénének igazolására példakép hozza fel Poetovio, ma Pettau — Ptuj; Sirmium, ma Srijem — Szerém és Siscia, ma Sisek — Sziszek nevét; ellenben a római Aquincum, ma Óbuda, Solva — Esztergom, Arrabona — Győr, Sabaria — Szombathely, Sopianae — Pécs, An Dautonia — Zágráb, stb. lettek. Jellemzőnek tartja még azt is, hogy míg a Dél-Pannoniában fekvő Szombathely régi latin nevét nemcsak a Karoling-források, hanem a hazai latin emlékek is ismerik, addig az észak pannóniai városoké már semmiféle forrásban sem fordulnak elő.

2 Tiszteljük az egyéni tudáson alapuló véleményt, de más nézetre jutunk, ha a kérdést a névelemzés mellett kulturális, népi és helytörténeti szempontból is vizsgáljuk. Pannónia Dráva-Száva közti része úgy a római, mint a bizánci impérium számára céltudatosan alkotott védőbástya volt az észak felől fenyegető népáramlatok ellen. Erdekükben volt tehát, hogy a néptörzsek székhelyei katonai, közigazgatási és'kormányzati központokká fejlődjenek. Azon a vidéken tanyázó illyr és a későbbi szlovén nép alkalmas alanyokul szolgáltak a keresztény kultura befogadására. A nagyobb települési helyeken csakhamar püspökségek keletkezek, amiáltal a hírnevük is emelkedett. így váltak e helyek a későbbi századokban is emlegetett emporiumokká, és olvashatjuk neveiket a pápai ediktumokban és a zsinati iratokban. Sirmium már a III. században jelentékeny római város és tartományi székhely volt. Császári palotával birt, melyben Diocletián és 1 Mon. Germ. XXVI 62. és XXI. 117. Pleidell: idézett mű 43. lap. 2 Dr. Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században. Budapest, 1938. 446-447. 1. (Különlenyomat a Serédi Jusztinián: Szent István Emlékkönyvből.);