Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Esztergom vidékének honfoglaléskori múltja. A mindössze félszázadig tartott német-frank uralomnak és 'püspökségnek a Sklagamár-féle szláv lázadás vetett tragikus véget. De nem magának a városnak, a „civitas Latinorum"-nak, amely romanizált lakosságával ezt a csapást és a szláv uralmat is túlélve, a honfoglaló magyarságnak lett a fővárosává. Pleidell Ambrus egy kitűnő tanulmánya rávezet bennünket, hogy a magukat „Latinusok"-nak nevezett kelta népmaradvány nem pusztulhatott el, hanem régi nyelvét beszélve a honfoglalásig, sőt azontúl is élt és megmaradt Esztergomban, Székesfehérváron, Zágrábban és más helyeken.

1 Anonymus „Gesta Hungarorum" munkájában több helyen beszél arról, hogy a honfoglaló magyarok itt „Romanus"-okat találtak és futamítottak meg. Egy helyen pedig „Blachij ac pastores Romanorum"ról beszél, akiket a magyarok „olaszok"-nak hívtak, mely névvel azután általában minden román eredetű jövevényt neveztek. Melich János nyelvtudós megfejtését adja e neveknek. Szerinte a szlávok „vlah"-nak neveztek minden romanizált népet. Vlah-nak a többes száma vlasi, amit ulasi alakban is olvasunk. Ebből lett a magyar „olasz" név, amellyel aztán (mint azt az oklevelekből is láthatjuk) minden latinosan beszélő embert: itáliait, lombardot, franciát, valiont, sőt spanyolt is úgy neveztek.

2 Ugyanígy népnyelvi jelölésül használták a „Latinus" nevet is. Esztergom várának a tatárok elleni védőjét, az arragoniai, tehát spanyol származású Simon grófot is „Symon Latinus" és „Symon comes Latinus" néven emlegetik az Arpádkori okleveleink.

3 A németek „Walch"-oknak nevezték a rómaiak maradványait. Salzburg környékén nem egy ily nevű helység van. A világháború alatt Tirolban megfordult katonáink Waidbruch, Wolkensteín, Sanct-Ulrich vidékén meglepődve hallották az odavaló emberek latinos beszédét. A déltiroli Dolomit-Alpokban és Eisackvölgyén „Ladins"-nak nevezik magukat az odavalók. A svájci Graubündenben is ily romanizált lakósok vannak, akik magukat „Romauns"nak mondják.

4 A Svájcban élő mintegy negyvenezer lakost számláló raetorománokat (mint őket hivatalosan nevezik) a szövetségi tanács éppen az idén egyenjogúsította az olasz, francia és német lakósokkal. Ha a fentemlített helyeken a régi rómaiakkal kevert népcsaládok leszármazói még ma is élnek, nem lehet kétséges, hogy a régi Solva romanizált kelta lakosságának maradványait is itt találták a honfoglaló magyarok. Azok képezték több száz éven át továbbra is itt a „Contrata" és „Vicus Latinorum" lakóinak zömét. A máshonnan jött letelepülőkkel (iparosok, kereskedők) is bővült, jelentékeny forgalmú és önkormányzattal biró „civitas" alkalmas helyül kínálkozott Géza fejedelem és 1 Pleidell Ambrus: A magyar várostörténet első fejezete. Századok. LXVI1I. évf. (1934.) 1—3. és 4-6. sz. 2 Melich : Néhány masjvar népnévről. Magyar Nyelv. V (1909.) évf. 435. 1. 3 Fejér: Codex Dipl. 111. 393. és IV. 278. 1. 4 Pleidell : idézett mű 196. t. 7*