Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál városépítők, de az itt talált szláv népek sem. A magyar városok alapításukat és kulturájukat a németeknek köszönhetik.

1 Ezen fejezetben elég bőven tárgyaltak után a tudós írónak a honfoglalás előtti időre és korára vonatkozó iménti állítását nem mindenben fogadhatjuk el. Esztergom-Belváros területén a történelmi időktől kedve, mint ismeretes, saját önkormányzattal és fejedelemmel biró azalok laktak, mely kelta népet a rómaiak négyszáz éves uralma és kulturája anynyira átalakította és egységessé tette, hogy azt a népvándorlás megsemmisíteni nem volt képes. Ha e vidékre egyes kalandorcsapat el is vetődött, a dúlások után maradt kárt és veszteséget a lakosság csakhamar kiheverte. A kvádok és longobárdok állandó jellegű letelepülők nem voltak, mert az egész felvidékről és innen is másfelé költöztek. Ha a külvárosokban maradtak is belőlük egyes töredékek, ezek később a szlávokkal összekeveredvén, számot tevő népességet nem képeztek. A városra és lakosságára a német-frank uralom már sokkal nagyobb hatással volt. Nagy Károly császár utóda. Jámbor Lajos, 830. körül az Ostmark határát a Duna kanyarodásáig kiterjesztette és a régi Pannónia területét négy megyére (Gau) osztotta. Ez a vidék volt a legkeletibb megye (Ostergau), amelyet erősség (Osterringun) is védett. Ez a név azonban csak a hely közelebbi meghatározására szolgált. Melich János szerint Győrnek Hring, Rinch neve sem volt helynév, mert azt a valóságban mindig Raab nak hívták.

2 Esztergomnak Gran volt az igazi neve, mely egykorú a Steinemangel, Oedenburg, Bressburg, Raab, Komorn, Plintenburg, Ofen és Pesth nevével. Gran a régi római limes és a Duna mentén fontos kikötő- és átjáróhely, forgalmi központ volt, amelynek vásárait nemcsak a környék népe, hanem Regensburg, Passau és Lorch kereskedői is szívesen felkeresték, akik közül nem egynek árúháza, bódéja is (Laube) volt itt. A német települők legnagyobb része az Enns vidékéről költözött ide. Lorch azidőben nemcsak élénk forgalmú kereskedelmi város, hanem, mint azt Piligrim leveléből is tudjuk, érseki székely is volt, ahová Pannónia püspökségei is tartoztak. Az esztergomi vár (Istergran) is ahhoz tartozó püspöki székhely lehetett. Erre enged következtetni nemcsak az említett levél, hanem a várban volt Szent István-mártir temploma is, amelynek romjai alatt, a mai székesegyház számára végzett talajegyenlítési és bontási munkálatok alkalmával, egy még régibb kápolna alapfalaira bukkantak. Mathes minderről mint szemtanú értesít.

3 A püspöki székhely ittléte viszont a város népes voltára következtet. Egyházi szabály ugyanis, hogy püspökségeket csak oly helyeken lehet felállítani, ahol a kereszténység gyökeret vert. 1 Schünemann: Die Entstehung des Stádtewesens in Südost-Europa. Bresslau, 1930. 8. és 17. 1. 2 Melich: A honfoglaláskori Magyarország, 414. 1. 3 Joannes Nep. Mathes : Veteris Arcis Strigoniensis descriptio. Strigonii. 1827. 24-25. 1