Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál A római uralom után a vele ellenséges viszonyban állott kvádok léphették át elsőknek a Dunát és foglalták el fegyveres jogon a várat és környékét. Ők hozták magukkal Esztergom „Gran" nevét is. A kvádok, ugyanis, germán eredetű népek voltak, nyelvük a nyugoti germán nyelvcsoporthoz tartozott. Velük rokon származású népek voltak a svévek (Suavi) és longobárdok is. Amikor a VI. század elejétől kezdve a Kárpátok hegyszorosain átszivárgott szlovákok egyre sűrűbb rajokban árasztották el a Felvidéket, azok itt akkor a két nagy csoportban már elköltözött kvádok, illetve longobárdok hátrahagyott kultúráját találták és vették át. Ezt a felvidéki folyók nevei bizonyítják legjobban. A svévek és kvádok Kr. e. I. században Fulda vidékén, s később Hessenben laktak. Innen költöztek a Morva és Ipoly közti területre, ahol az V. sz. végéig tartózkodtak. Régi hazájukból hozták, mint már fentebb említettük, a Garam nevét (ó-felnémet grana = fenyő), de onnan való a Nyitra neve is (Netra folyó és helység van Hessenben), amely neveket a szlovákok Grónra és Nitravá-ra változtattak. A nyugati germán nyelvből van átvéve a Vág neve (Wag ó-felnémetben folyóvizet jelent; Schönmatten-wag nevű város ma is van Hessenben.)

1 Legérdekesebb azonban az Ipoly folyó neve, amelyet németül (a germán Ipel után) Eipl vagy Eupelnek hívnak. Ennek a mentén oly germán eredetű nép (valószínűleg a Tacitus által említett kotinok (Gothini) utódai laktak, akik azt Ipelnek nevezték. Ennek a másfélezer esztendő előtti népnek a leszármazói, csodálatos módon, még ma is megvannak a hontmegyei Börzsönyben (Deutsch-Pilsen), ahol oly ősgermán kiejtéssel beszélnek az emberek, hogy azt a mai német nyelvtudással megérteni nem lehet, és ők sem értik meg a mai német nyelvet. E község lakói hazánk legrégibb telepesei közé tartoznak.

2 Börzsöny lakói élő bizonyságai annak, hogy a Felvidéken a szlávok beszivárgása előtt germán eredetű népek (normannok, kvádok, longobárdok) laktak, akik onnan legnagyobb részben elköltöztek ugyan, de a visszamaradottak a VI. századtól kezdve elszlávosodtak. Ilyenek voltak Privina (Briwín) és hívei is: azért üldözték ki őket a morvaszlávok a Felvidékről. A longobárdok 510-től 567-ig voltak a Felvidéken, ahonnan Itáliába költöztek. Ezekből is maradt itt néhány telepes család, akiknek emlékét a Vízivárosban lévő Veprech-torony neve tartotta fenn. Általában véve a jövevények nem a kir. városban, hanem azon kívül és a Várhegy aljában telepedtek le (sub-urbia). III. András királyunknak egy 1290. szept. 22-én kelt levelében e külvárosokat a letelepülés időrendjében találjuk felsorolva: „Jobagiones et populi . . . extra fossatum Strigon. in districtu et suburbio Strigon. constituti, videlicet de villis Pechen, Lybar, de Calidis aquis, de Érmen, de Kovathy et de villa sancti Pauli de Strigonio, fórum Strigon. adeundi." 8 Ezen külvárosok közül az első három: Pechen, Lybar és de 1 Melich János: Idézett mű 336. és 341. 1. 2 Melich: idézett mű 378. 1. és Balogh Pál: Magyarországi népfajok, Bpest, 1901. 473. 1. a Knauz: Mon. Strig. II. 271., 265,