Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Esztergom vidékének honfoglaláskori múltja. 101 jegyzéséből következtethetünk, hogy az osok (azalok) egyideig a fölöttük lakó kvádok adófizetői voltak, hanem a két vármegye szükségképi kialakulásából is. A római limes Carnuntumtól kezdve kétségtelenül mindenütt a Duna mentén haladt; de azt és a dunai átkeléseket őrizni és a meglepetésektől megóvni is kellett, ami legtermészetesebben a néptörzs települési megoszlásával történhetett. Ezen nézetünket egyes német tudósok (Müllerhoff, Much) véleménye is megerősíti, akik szerint nemcsak a Garam, hanem az Ipoly alsófolyásánál is a Pannoniából ide telepített osi (Tacitus) nevű kelta nép lakott, amely a sarmaták és kvádok adófizetője volt.

1 Az egy törzshöz tartozó és a túlsó félen lakó kelták zaklatása és kifosztása tette szükségessé Marcus Aureliusnak (161 — 180) személyesen vezetett hadjáratát a kvádok ellen Kr. u. 173-ban, amikor oly fényes győzelmet aratott az ellenségen. A Garam mellett (pros. tó Granua) történt hosszas táborozása közben arra is ráért, hogy „Önvallomás" (Eis heauton) c. bölcseleti könyvének első kötetét is ott írja meg (I. 170.).

2 E hadjáratában Marcus Aureliusnak 13.000 hadifoglya volt. Bizonyára azokkal csináltatta a vármegye túloldalán a Kéméndtől Ujbarsig húzódó földsáncokat, valamint a félköralakú hármas bényi földvárat is, amelyben egy egész légió elférhetett. Erre következtethetünk a rómaiaknak a markomannokkal kötött ama békefeltételeiből, melyek szerint a barbároknak a Duna vonalától északra csak 38 stádiumnyi (7.02 km) távolságra volt szabad lakniok; azon belül azonban a rómaiak őrségekkel ellátott várakat is építhettek. így épült később Esztergom átellenében Anabum is. A kvádok munkájának tartja Erdélyi László is a bényi földvárat.

3 Hasonlók lehettek a viszonyok Komárom vármegye túlsó felében is, ahol a védelmi célból letelepített kelták szintén sok zaklatásoknak, sőt öldökléseknek voltak kitéve a kvádok részéről. Ezt látjuk a megfenyítésükre Brigetioba érkezett Valentinianus császár esetéből, aki az eléje járult kvád követek békeesdeklésein annyira felháborodott, hogy szélütés érte (375. nov. 17.) A kettős törzsterület vagy megye (Gaugemeinde) jellemzése után térjünk át a város területére. Esztergom-Belváros legrégibb települési helye az a zárt terület volt, melynek egyik határát a Kis-Duna, másrészről felhőszakadások alkalmával évezredeken át a hegyekről lerohanó víztömegek által vájt árkok és a Hévvíz-patak képezték. A szőlőhegyekről a Mély-úton és Kálvária-úton lerohanó víz az Árok-soron vájt magának utat a Kis-Dunába. A Temető- és a többi hegyi-utakról lejövő vizek a mai Simor-utca hosszában létezett árokba szakadtak, melyen tovább haladva az utca torkolatánál lévő ú. n. Nádcsatornába, még régebben pedig a volt Lőrinc-kapu hídja alatt folyva, a Hévvíz-patakba ömlött. Ugyanide keresett magának utat a Szenttamás felől lezúduló víztömeg is. A Kis-Duna, árkok és Hévvíz1 Melich János : A honfoglaláskori Magyarország. Akadémia-kiadás. 1929. 377, 1, 2 Kuzsinszky Bálint: Pannónia és Dácia. M. N. T. CX—CXVI. 8 Dr. Erdélyi László: Művelődéstörténet. 1. 171, 1.