Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál Strigonium, boszorkányvár nevet. Sőt, jegyzi meg erre nézve a tudós püspök, Knauz Nándor: „Strigonium ergo praecipuus fuerit nidus paganismi. Et sic unde vanae superstitionis tenebrae regnum obnubilabant, inde lux vera Christianae religionis effulsit!" — vagyis, hogy Strigonium a pogányságnak volt a kiváló fészke. Azonban, ahonnan azelőtt a sötétség szelleme kerítette hatalmába a lelkeket, onnan most az igaz hit világossága árasztja szét fényét az egész országra 1 1 Lássuk Esztergom vidékének legrégibb lakóit. Esztergom vármegye határai között egy illyr eredetű kelta nép, az osok laktak, a Duna mindkét oldalán elszórt falvakban. Róluk először Tacitus Germania-jában olvasunk, aki azt is megjegyzi róluk, hogy a Pannoniában lakó eraviskokkal (Buda vidéke) ugyanazon nyelvet beszélik, azonos szokásaik és intézményeik is vannak. Tőlük északra és északnyugatra a germán származású kvádok laktak, akiknek az osok egyideig adófizetőik voltak. A kvádok keleti szomszédai a kotinok (Gothini) az Ipoly és Felső-Garam mentén laktak. Ezek meg a sarmatáknak voltak adófizetői, amit Tacitus szégyenletesnek mond, mert a vasbányák is (Zólyom megye) az ő birtokukban vannak.

3 Az ózok nevét azonban Pannónia régészeti leletein sehol sem olvassuk; ellenben az azal néptörzs neve több fenmaradt sírkövön és katonai szabadságlevélen megvan. Tacitusnak a hasonló hangzásból (óz — azal) eredő téves feljegyzését tehát helyre kell igazítanunk. Kész bizonyítékaink vannak ugyanis, hogy Esztergom és Komárom vármegyék területén azalok laktak, sőt e néptörzs főnöke (princeps) éppen Esztergomban székelt, amelynek azal nevét: Solva, a rómaiak itteni katonai állomása „Salva mansio" őrizte meg. Azal hely volt Brigetio (Ó-Szőny) és Azao (Dunaalmás) is, míg az ó-budai Acinquo (Aquincum) az araviskoknak volt a főhelye. Az „Azali" néptörzsnek nevét először Plinius (Kr. u. I. század második fele) említi az „Eravisci" mellett, akiket azonban már Tacitus is ismert (Germ. 28.) Ptolomaeus (II. sz. közepe táján) Geográfiájában azt írja róluk, hogy nyugat felé a bójokkal voltak határosak. Egy sírfeliratból azt is tudjuk, hogy L- Volcacius volt az időtájt a közös prefektusuk. „Salva" neve először Mommsen Corpusában fordul elő (CIL. III. p. 459.). A Notitia Dignitatumban már Solvát olvasunk; ezen a néven említik a többi kódexek is.

3 Pannoniát Trajánus (97—117) hódította meg és Hadrianus tette provinciává. Felső- és Alsó-Pannonia között (hová Esztergom vidéke is tartozott) északkeleten, Pilismarót mellett, a Dunától kezdődő határ Cséven haladt keresztül és egybeesett az azal és aravisk néptörzseket egymástól elválasztó határral. Brigetio először Felső-Pannoniához tartozott, de később ennek a vidékét is Alsó-Pannoniához csatolták., Ugy látszik, hogy Komárom és Esztergom vármegyék területén két azonos rokon-néptörzs élt: a hely- és néprajzi viszonyaik és elhelyezkedésük teljesen egyezők voltak. Erre nemcsak Tacitus ama fel1 Knauz: Monumenta Strigoniensis. I. 33. 1. 4. 2 Tacitus: Germania, Cap. <2. 3 Kuzsinszky Bálint: Solva. Klebelsberg-Emlékkönyv. Bpest, 1925. 107—119. 1.