Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lepold Antal: Az esztergomi vár története I.

58 Dr. Lepold Antal tak a félig romokban heverő régi épületekben, vagy fából összerótt és zsúppal fedett pajtákban, amint 1683. után Carlowitz és Bischofshausen parancsnokok jelentik. Esztergom várában a legtöbb pusztítást az 1594. és 1595. évi ostromok okozták. Mikor a kemény ostromok után a mieink a várba bevonultak s Pálffy Miklós lett a várparancsnok, a várnak szörnyű állapotát helyszíni fölvétel alapján lerajzolták G. Houfnagel fia és Peter Wilhelm Zimmermann. Eléggé használható vártörténeti szempont­ból még Dominicus Custos rajza, míg a többiek, minta magyar Ruda Sándor, azonkívül Franco, Vacarius, Adolf Lautensack, Hans Sieb­macher, Paul Keller és más ismeretlen szerzők egykorú metszetei inkább nagy távolságból helyszíni rajzokat adnak, amelyekből a vár részleteire következtetéseket vonni alig lehet. A legtökéletesebb rajz azonban a Zimmermant követő, de a részletekben pontosabb metszet, amelyet 1595-ben Wolfgang Meyer­peck Prágában készített Rudolf császár részére. Zimmermann és Meyerpeck a vízivárosi dunai oldalt, valamint a székesegyház szen­télyéig a keleti oldalt is egy képen adják. Houfnagel a nyugati és a keleti nézetet két külön képen rajzolja. Ezekből a képekből megálla­pítható, hogy a Szenttamás felől ható ágyúk végezték a legalaposabb pusztítást. A Lipót-bástyatorony déli oldalát egészen kilőtték. A résen át látható a toronynak egyik emeleti padlója, amelyet az épen maradt falak még tartanak. Az ásatások megállapították a rés nagyságát, mert azt 1595. után más falazással egészítették ki. Erősen sérült az össze­kötő fal a Lipótbástya és a fölvonóhíd rondellája közt. Legalább fél­magasságig leomlott a fölvonóhíd rondellája. Nagy rések tátonganak a hídföljárat mögött a felső várfalon is. Csonkán áll a királyi kápolna apszisa. Födele és boltozata beomlott. A Szentgyörgy-hegy felől az ágyúk elrombolják a székesegyházat. A sziget felől a Dunára néző épületek tetői nagyrészt hiányoz­nak és kémények merednek az ég felé. Megsérült az északi bástya is. Aránylag kevesebb a kár a vízivárosi erődvonalon, amely gyor­san a mieink birtokába jutott. Mégis a malomtorony teteje sérült s a melegfürdő-bástyánál is romok láthatók. Houfnagel szerint a felvonóhíd mellett a sokszögű torony is le­omlott, Zimmermann szerint még magasan áll, csak sérült. Meyerpeck és Zimmermann rajzából kitűnik, hogy a Lipót-bástya egy emelettel magasabb volt a mellette észak felé eső épületeknél. Igazolja ezt az adatot az ásatás, mert a mostani szintről induló lép­csők világosan bizonyítanak még egy emelet mellett. De a legfelsőbb emelet fölött 1595-ben már nem volt magas tető, hanem lapos födém s a négy sarkon négy megfigyelő tornyocska. Vitéz János híres ebédlőjét a dunai hosszú várfalnak a hegyol­dal felé kiszélesedő szakaszán szintén 1595-ben érte a pusztulás. D. Custos képén még látni a csudálatos erkélynek néhány ivét. Zimmer­mann metszetén az eredetileg két emeleten futó ívsornak alsó vonala látszik. Meyerpeck az ebédlő helyét szövegmagyarázattal is megjelöli: Ein schöner Saal — fölírással. Tehát Meyerpeck az ebédlőt romjai­ban még látta.

Next

/
Thumbnails
Contents