Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sinka István : Magyarország Árpádkori fő- és székvárosa Esztergom

40 Dr. Sinka István Kálmán király őta a királyi jövedelmek folytak be. Hogy milyen nagy fontosságot tulajdonított IV. Béla a kamaraispánságnak, mutatja egy 1249-ben kelt levele, mely szerint Mária királynő szívesen vállalta el a velencei származású Archinus kamaraispán fiának a keresztanyaságát, akit a király nevéről Bélának kereszteltek meg. Keresztelő ajándékul a király neki adta az Esztergom közelében lévő Nyirföldet (Kenyérmező), amelyen udvarnoki és tárnoki lakások is voltak, továbbá az ugyanott lévő pohárnokok földjét is, az összes hozzátartozókkal együtt.

1 A többi udvari hivatalok azonban, valamint a szolgálattevő udvarnokok is, elköltöztek Esztergomból a királyi család tartózkodási helyére, mely valószínűleg a tatárpusztítástól megvédett és megmenekült Fehérvár volt, hol, mint említettük, a királyi kancellária is működött. IV. Béla későbbi uralkodása alatt legtöbb oklevél az ottani keltezéssel lett kiadva. De számos levelet állított ki a budai káptalan is, a király kedves tartózkodási helyén, Budán, akit ott 1250-ben, Esztergomból Péter dékán, esztergomi kanonok és Muzsláról több nemes ember is felkeresett az ebedi határban lévő földjük elajándékozásának királyi jóváhagyása végett, amit azután az ottani káptalan foglalt írásba.

2 Az a nehézség, mellyel a kancelláriának az ország minden részéből történő felkeresése járt, tette szükségessé a század derekán a hiteles helyek felállítását, illetve engedélyezését, ahová az emberek vagyonváltozási és birtoklási ügyek elintézése és írásbafoglalása végett fordulhattak. Ilyen hiteles hellyé vált az esztergomi káptalan és főképen a János-lovagok szentkirályi konventje, mely nagyon keresetté és híressé lett. A király, természetesen, Budán és Fehérváron kívül máshol is megfordult és tartózkodott; így az egyik levele 1252-ben Pozsonyban (apud Posonium in Castris) van keltezve.

3 Esztergomnak, mint az érsek székhelyének ezidőben különös jelentőséget és tekintélyt adott Vancsai István kiváló személyisége, akit a pápa az összes eddigi magyarországi érsekek között elsőnek tüntetett ki bíbornoki kalappal, sőt pápai követté is tette.

4 IV. Bélának a város politikájából származó ama jószándéka azonban, hogy az esztergomi polgárok a tatárveszedelem ellen is biztos védelmet nyújtó várban letelepülve, nyugodtan és békésen élhessenek, nem járt eredménnyel. Az érsek és a papság részéről mind gyakrabban jöttek a panaszok, hogy az ott letelepedett polgárok között, a háztelkek nagysága miatt, állandó a viszály. Azután a papsággal együtt és a temető közelében sem akartak lakni, úgyhogy ott, „ahol azelőtt csupán Istent dicsérő melódiák hangzottak, most a polgárok kardcsörgései hallatszanak." A király tehát — hogy a béke helyreálljon 1 Cuius nos voto consencientes, eidem comiti Archyno et per eura filio suo, per eandem dominam Reginam baptizato, quandam terram, Nyir vocatam prope Strigonium existentem, ac terram Buchariorum Reginalium, de beneplacito et voluntate eiusdem domine Marié, Regine Hungarie, cum omnibus utilitatibus suis, ac circumstanciis universis et tradidimus iure perpetuo possidendam . . . Knauz : Mon I. 379 1. 2 Knauz : Mon. I. 383. 1. 3 Knauz: Mon. I. 392. 1. 4 Knauz: Mon. I. 395. és 405. 1.