Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sinka István : Magyarország Árpádkori fő- és székvárosa Esztergom

28 Dr. Sinka István helyen ne székeljenek''. A királyi székhely elhelyezésének közvetlen okát azonban nem lehet a székesegyház szomszédságában lévő palotáknak, még a III. Béla uralkodása alatt történt, leégésében keresnünk. Mert a templomnak és a vele kapcsolatos épületeknek égése Jób esztergomi érsek (1185-től) első éveiben történt és a király bőkezűségéből pár év alatt azok újra felépültek, a templomot fel is szentelték. Egyidejűleg ment végbe a királyi palota művészi restaurálása is ugyanazon építő iparosok alkalmazásával, mint arra az előző fejezetben a székesegyház és a királyi palota román kapuzatának hasonlóságából következtettünk. III. Béla halálával csupán a terjedelmes királyi palotának teljes egészében való újjáépítése maradt félben, azért mondja a palotáról az adománylevél is, hogy „nondum opere consummata", vagyis hogy nem volt még teljesen kiépítve. Imre királyt elsősorban András herceg lázongása bírhatta arra, hogy a székhelyét megváltoztassa és az esztergomi királyi palotát az érsek számára átengedje. András herceg ugyanis a Horvát-Szlavonországban gyűjtött seregével a Dunántúlt fenyegette és Fehérvár elfoglalására törekedett, hogy magát az ott őrzött szentkoronával megkoronáztathassa.

1 Imre királynak ez ellen kellett tehát védekeznie, ezért tartózkodott inkább Fehérvárott, mely a csapatok összevonására is alkalmasabb helyül kínálkozott Esztergomnál. Az esztergomi várhegyen épült királyi palota ezentúl már csak bizonyos esetekben igénybe vett, olyféle védett hellyé vált, ahol főképpen a királyi család — mint azt az adománylevél is mondja — a szükség idején lakhatott, mint ahogy Imre családja is, egészen a király haláláig, e biztos helyen tartózkodott. A királynak másutt, többnyire Fehérvárott való tartózkodásával Esztergom inkább érseki székhellyé vált. Ennek megerősítésére szolgáltak a király újabb adományai is, melyeket az esztergomi egyháznak tett. A III. Béla király által átengedett helypénzszedési joghoz Imre kiegészítésül még annak a piacterületét is (locum fori Strigoniensis) odaadta. Ez a terület a Kisduna azon részétől, ahol a halászbárkák kötöttek ki, egészen a Nagyduna kikötőjéig terjedt. Az egyháznak adta továbbá a területen található összes telkeket, házakat és egyéb épületeket is, azzal a kikötéssel, hogy az oda beköltözött betelepülők (hospites et inquilini) nem tartoznak a latinok városának (vicus latinorum) joghatósága alá.

2 A következő évben, Jób érsek kérésére, hűségük jutalmazásául a káptalannak adta Imre a királyi udvarnokok által otthagyott azon területet (földet) is, mely a város közepén, a Szent Lőrinc-templom körül feküdt, amelyet kelet felől a városkapun kívül húzódó út, észak felől a Kisdunáig nyúló árok, dél felől pedig a Szent Miklós-templom alatti piactér határolt, egészen a Kisduna azon részéig, ahol a hala1 Hóman—Szekfű : Magyar történet. II. 11. 1. 2 „Hemericus, dei gratia Hungarie. Dalmacie. Chrouacie. Rameque rex ... de consilio episcoporum et baronum Regni nostri . . . locum tori Slrigoniensis cum fundis, mansis et edificiis . . . eidem ecclesie et fratribus dedimus. donavimus et contulimus. Volumus eciam. quod iidem hospites et inquilini sint distincti a vico latinorum. et nullo iure in ipso vico residentibus subiaceant." (Knauz : Mon. I. 162. 1.)