Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sinka István : Magyarország Árpádkori fő- és székvárosa Esztergom

24 Dr. Sinka István tergomot az összes magyar városok között a legszebbnek és a leggazdagabbnak.

1 A királyi székhelynek európai színvonalra való emelésére akkor tett legtöbbet III. Béla, amikor a várhegyen lévő királyi palotájának korszerű újjáépítését határozta el. Az esztergomi várhegy déli részén napfényre került földszintes és emeleti termek, folyosó és erkély, valamint az udvari kápolna, az egykori terjedelmes palotának csupán a királyi család által lakott részét képezte. A gazdag tagozású, románstílű kapuzatok, oszlopfők és boltozatok, az ablakívek és a kápolnarózsa mind arra vallanak, hogy a renoválás a XII. század utolsó negyedében, III. Béla király kezdeményezésére történt. Az egyik kapuzat timpanonjában rá is találtak Béla arcképére, más helyen pedig az Árpádok oroszlános címerére. Az udvari kápolna kapuzatának az ugyanakkor újjáépített székesegyház „porta speciosa"-jával való hasonlósága pedig arra mutat, hogy mindkét építés ugyanazon művész tervei szerint történt. Gerevich egyetemi tanár szerint az esztergomi királyi várkápolna a legszebb nyugati románstílusban épült, és úgy művészileg, mint technikailag a legjobb európai színvonalon áll; éppenséggel nem provinciális jellegű munka, mert hiszen akkor Esztergom a magyar királyok székvárosa volt. A királyi várpalota pedig a középkori magyar építészet egyik gyöngye. Nemcsak középkori művészetünk magas színvonaláról tesz újabb bizonyságot, hanem Árpádházi királyaink nagy műszeretetéről is.

2 Bizonyára III. Béla király bőkezűségéből épült újjá, Jób érsek idejében, az akkor leégett Szent Adalbert székesegyház is, amelynek elpusztulásáról Imre királynak egy 1198-ban kelt leveléből értesülünk.

8 Jób érsek a székesegyházat az eredetinél is fényesebben építtette; erre mutat a főkapuzatának (porta speciosa) képe és leirása is.

4 A szines képen öt oszloppáron nyugvó, gazdagon kiképzett, körülötte figurális alakokkal, feliratokkal és mozaikszerű betétekkel is ellátott, románstílű kapuzatot látunk, amelynek timpanonja érdekel bennünket legjobban. Abban ugyanis az esztergomi vár XII. századi alakját, sőt magának III. Béla királynak arcképét is megörökítve találjuk. A vár két saroktornyát ormós épület és hadiormózat (Zinnen) köti össze. A vár fölött ezt a szót olvassuk: „Castrum." III. Béla alakját Szűz Mária előtt földre borulva találjuk. A szakállat viselő király fején korona van, öltözete alul fehér, felül vörös színű ruha. Mindkét kezében lapot tart „Qui plasmati me miserere mei" felirattal. Felette „Rex Bela" fel1 Rogerius : „Strigonium in Hungaria omnes et singulas precelleret civitates." (Carmen Mis. c. 38.) — Kőből épült házról és palotáról van említés téve egy 1243-ban kelt okmányban : „Capitulum Strigoniense . . . locamus domum nostram lapideam cum curia circuiniacente, sitam super fórum Strigoniense, prope Palacium Zenie." (Knauz: Mon. I. 354. 1.) — Egy 1279-ből kelt oklevélben pedig Kopasz (Calvus) Péter vendéglőjéről van szó. (Knauz : Mon. II. 96. 1.) 2 Dr. Lepold Antal: Az esztergomi várhegyen folyó régészeti kutatások történeti vonatkozásai. (Esztergom Évlapjai, 1934. VII. évf. 34—41. 1. és u. o. 54. 1.) 3 Knauz : Mon. 1. 157. 1. 4 A képet és ennek leirását, gróf Barkóczi Ferenc meghagyásából, Széless György „e romok között tizenkét év óta javadalmas lelkész" készíttette el 1763-ban, akinek írását Czobor Béla is felhasználta.