Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lepold Antal: Az esztergomi várhegyen folyó régészeti kutatások történeti vonatkozásai

40 Lepold Antal dr. 1573-ban Esztergomban járt Gerlach István luteránus lelkész, aki a Bakács-kápolnából lépcsőkön ment a Duna felé s ott egy másik kápolnát látott romokban. Az Üdvözítő, Szűz Mária és a szibillák képein a szemek ki voltak szúrva. Egyes képeken tényleg megállapíthatjuk, hogy a törökök a szemeket kiszúrták. De korántsem való, hogy valamennyinek a szeme ki volna szúrva. A kápolna mellett Gerlach nagy termet látott, amelyet skíta fejedelmek és a magyar királyok képei díszítettek. Ezeknek a szemeit is kiszúrták. Reinhold von Lubenau 1587-ben magas lépcsőkön ment a királyok képével díszített nagyterembe s közvetlenül mellette a kápolnába, ahol köröskörül szibillaképeket, a magasban Krisztus, Szűz Mária és sok szentnek festett képeit látta. Megcsodálta a nagyterem előtt a Duna felé néző pompás kettős erkélyű folyosót, amely vörös márványból készült. (W. Sahm : Mitteilungen aus der Stadtbibliothek zu Königsberg in Pr. 1912 — 1930). Báró Wratislav 1591-ben szintén látta a kápolnát, a nagytermet és a folyosót. A folyosó alatt mély kút volt. De Wratislav a kutat összetéveszti a ciszternával. A kutat nem itt látta, hanem a vár északi részében. Wratislaw tévedése zavarta meg eddig a kutatókat, mert ezek a várkút környékén hasztalanul keresték a királyi, illetve primási palota maradványait. Az 1594. és 1595. évi borzalmas ostromok további gyökeres pusztítást vittek véghez, s abba a helyzetbe hozták a kápolnát és a palotát, amilyenben most találjuk. A császár katonái, akik a Bazilikát sem kímélték, a romokban heverő díszes kápolna falaira, a képekre is kardéllel írták rá neveiket. Gúnyképeket rajzoltak. Egyesek jámbor fohászokat is írtak rá. Bizony a tisztek adták a rossz példát, mert Rudolf Petz dandárnok neve is óriási betűkkel ragyog az egyik szibilla-képben, aki 1596 márciusában került Esztergomba. Pálffy Miklós főkapitány helyrehozatta a megrongált falakat és a hajdani királyi palota helyén megbővíttette a bástyaplatót, vagyis az épületek egy részét betemette. A teljes betemetést azután a törökök folytatták. Már Evlia Cselebi csak bástyát talál; gróf Leslie követ kísérője, Taferner Pál jezsuita 1666-ban már nem említi a szibillakápolnát, sem a nagytermet, vagy a folyosót, hanem a volt érseki palotát nyomorult kunyhónak, búvóhelynek nevezi. Auer Ferdinánd hadifogoly (1663) emlékirataiban sem találunk többé említést a királyteremről, kápolnáról és folyosóról. Esztergom visszavétele után a bástyát még jobban magasították, Lipót-bástyának nevezték, és a bástyafalak közét lejtős feljáróval az új magasságig kitöltötték. A török utáni hadimérnökök — Wyller, Mattéi, Schuchknecht, Krey András — már semmit sem tudnak a hajdani királyi palotáról. Krey András 1754-ben és 1756-ban keresztmetszetben is felveszi a bástya alatt húzódó kazamátákat és a ciszternát, de egyes eltömött földszinti és emeleti részekről már semmit sem tüntet fel. A kutató ásatások megindítását az a fölismerés indokolta, hogy a bástyafalakat kitöltő föld 13 m. mélységig hordalékföld és hogy az ismert kazamáták oldalain szemmel láthatóan későbben befalazott