Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Juhász Kálmán: Egy esztergomi kanonok mint főúri nevelő a XVI. században

Egy esztergomi kanonok mint főúri nevelő a XVI. században. 33 tói remélt segély is elmaradt. Az új primás, Oláh Miklós pedig pénz helyett tanácsot adott: Ha nem győzi a költségeket, hívjon egyet vagy kettőt fiai közül haza. Réwai nem követte e tanácsot és mivel pénz nem állott mindig rendelkezésére, sokszor megesett, hogy Kapronczai késedelmesen és csekélyebb összegeket kapott az előirányzottaknál,

1 ami nem ritkán kínos helyzetbe hozta. Mivel takarékos volt, nevelőtársa éppen ezen tulajdonságára való tekintettel hárította reá a pénzkezelést,

2 de hiába volt szorgos és beosztó, az elengedhetetlen kiadásokra szükséges pénz híjján adósságba verte magát.

3 1551-ig volt a Réwai-fiúk nevelője.

4 Neveltjei, jóllehet később Oláh Miklós is tett kísérletet arra, hogy őket a katolikus egyháznak megnyerje, megmaradtak protestánsoknak.

5 Hazájába visszatérve Oláh Miklós titkárává lett.

6 Ami későbbi pályafutását illeti, 1559-ben szepesi préposttá és Csanádi püspökké neveztetett ki.' Minthogy egyházmegyéje török uralom alatt állott, püspöki székét nem foglalhatta el, hanem a Szepességben működött. Egész főpásztori pályafutása pártfogójának, Oláh Miklósnak nyomaiba lépett. A két főpap törekvéseinek egyenlőségét nemcsak a gyakori személyes érintkezésüktől erősbödött kölcsönös vonzalom adta meg, hanem mindenekelőtt mindkettőnek a humanizmushoz vonzódó kiművelt szellemi iránya, mely lelki világukat szövevényesnek tünteti fel. Oláh Miklós személyesen társalkodott és sűrűn levelezett kora legkiválóbb humanistáival még akkor is, midőn kitudódott, hogy azok a 1 Franki, Révai Ferenc 32 -3, 2 „Est parcus admodum et diligens Petrus, ego sum multo indulgentior" — irja 1549 július 25-én. Id. m. 33. 3 1548 január 12-én kéri Réwai Ferencet, hogy gondoskodjék fizetéséről és fiai ruházatéról. (Veress, id. m. 36). — 1549 július 25-én irja : „Magnificentia tua me iussit magistro Sigismundo suum salarium iritegre exolvere, meumque ad primam usque Octobris expectare. Quorum utrumque curabo diligenter. Verum cum CXX, scutatis plures nobis non sint, post numeratos illi LXX., nam ei iam triginta numeravi, ad usus quotidianos I-ta solum nobis relinquentur: peto itaque ne patiatur nos Magnificentia tua longiore expectatione ditterri, pro ista vero in privatis meis rebus Magnificentiae tuae sollicitudine, meam vicissim quae a me fieri possit summa non polliceor, verum olim oblatam confirmo". (Kaproncai 1549 július 25-én kelt levele Páduából. Franki, A Réwai-fiúk iskoláztatása 90.) — 1549 november 25-én : „Quod ad pecuniae negotium attinet, iam erogatis illis florenis ducentis, creditoribus haudquaquam satisfieri poterit. quorum rationes quoque transmisissem, si non ita repente nobis respondendum fuisset, expediturus autem sum eas brevi." (Id. m. 92.) 4 Id. m. 30. 5 Midőn Réwai János és Lőrinc Bécsben jártak, Oláh hosszas hittudományi fejtegetésekbe bocsájtkozott velük, sőt könyvet is adott nekik, de nem ért el eredményt. Erre vonatkozóan Réwai Lőrinc ezt írja atyjának : „Reverendissimum dominum me hesterno die in suam secretam conclavem advocasse, eumque diligenter mihi inculcasse vanitates multas suae Romanae ecclesiae, duabus fere horis me ibi ab eo esse retentum, meque semper legisse coram eo librum quendam nomine Pyghium," Bécsben, 1553 október 26-án kelt levele. (Id. m. 35.) 6 Breznyik János, A Selmecbányái ág. hitv. evang egyház és lyceum története. Selmecbánya, 1883. 105. Pirhalla Márton, A szepesi prépostság vázlatos története. Lőcse 1899, 248. ' A Liber dignitarium ecclesiasticorum (Országos Levéltár) szerint „ex Syrmiensi translatus", azaz a szerémi püspökségről helyeztetett volna át. Azonban erről a pápai megerősitőbulla (egész terjedelmében közölve: Batthyányi lgnatius, Acta et scripta s. Gerardi cum serie epporum Chanadiensium. Albo-Carolinae 1790, 145—149) mit sem tud. 3