Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 91 sereg zöme nem Bécs mellett, hanem Komáromnál fogja bevárni az ellenséget, honnan a csapatok bárhová mozgósíthatók lesznek. Május elejére már az egész hadsereg Köpcsénynél volt- Lipót király május 6-án érkezett a seregszemlére. Kíséretében volt a királyné is, a főhercegnőkkel, és Miksa Emánuel bajor választó fejedelem. A császári hadsereg jobbról, a magyar katonaság balról volt felállítva. A tüzérség az előbbinél 72 ágyúból és 15 mozsárból, az utóbbinál 20 ágyúból állott- Szelepcsényi György esztergomi érsek mondotta a tábori misét, melynek végeztével a„ pápai áldást mindnyájan térden állva fogadták. Azután felolvasta Ő Szentsége bulláját, mely szerint a kereszténység ős ellensége ellen harcolók 360 évi búcsúban részesülnek. A négy órahosszáig tartott szemle alatt az összes csapatok díszlövéseket adtak le. Végül a fejedelmi személyeket a lotharingiai herceg a sátrában megvendégelte. A díszszemlének sok száz nézője volt. Nagy feltűnést keltett a többnyire huszárokból álló magyar katonaság felvonulása gróf Esterházy Pál nádor vezetése alatt. A magyar főurak mesés szépségű öltözetükben, drágaköves fegyverzetükkel és diszszerszámos lovaikkal, bámulatot keltettek. Sok lovasnak a vállán tigris, medve vagy másbőrös kacagány volt. Ezren lándzsával ellátva és mindnyájan jól felszerelve voltak. A szemlében a király lovon, a királyné gyaloghintón és a főhercegnők kocsin vettek részt. Két díszsátorban sok osztrák és magyar hölgy és számos idegen lovag volt, akik közöl többen mint önkéntesek léptek be a hadseregbe. A köpcsényi szemlén résztvett, gyalogságból, huszárságból és dragonyosokból álló katonaság létszáma 40.000 emberből állt, köztük 6000 magyar. A lovasság jobb szárnyát Lauenburg szász herceg, a balszárnyát Caprara Eneás gróf, a gyalogságot Leslie gróf, a tüzérséget Starhemberg Rüdiger gróf vezették. Beosztva voltak még a lovassághoz Rabatta Rudolf gróf, Lajos bádeni herceg és Mercy báró; a gyalogsághoz Croy Károly Jenő herceg, Avila és Dieppenthal bárók, mindannyian tábornoki rangban. A tábornoki törzskarnak gróf Pálffy János vezérőrnagy is tagja volt. A török hadsereg 1682. év augusztus havában Konstantinápolyon kivül táborozott és csak őszkor vonult Drinápolyba. Mindjárt az első napokban óriási zivatar tett kárt benne; még nagyobb veszteség érte a Márvány-tengernél Silivri mellett, ahol a hegyekről letóduló ár embert, lovat, kocsit ragadott magával. Mindezt a törökök rossz előjelnek vették. Az egész telet, felszerelésük végett, Drinápolyban töltötték. Ott voltak Caprara gróf és Kunitz követ is, akik ősz felé még egyszer tárgyaltak a reisz-effendivel és a csausz-basival, de eredménytelenül. 1683. január 2-án a drinápolyi palota előtt is kitűzték a lófarkakat Magyarország felé, a követeknek pedig tudtukra adták a hadüzenetet. A szultán is táborba szállt; díszsátrát a várostól félórányira, az u. n. „sírmezőn" állították fel. A szultán március 31-én adta ki a parancsot a tovább vonulásra, tehát azon a napon, amelyen az osztrák császár és a lengyel király szövetséget kötöttek. Drinápolyból április 1-én indultáéi a török sereg Belgrád felé, a főgyülekezőhelyre. Útközben Thököly követe, Szirmay István és kísérete Philippopolinál találták a szultánt; ez azonban május 12-én csak Belgrádban