Esztergom Évlapjai 1933

Dr. Erdélyi László: Esztergom nagy történeti jubileuma

Esztergom nagy történeti jubiieuma. 5 SsEtecgom nagy történeti jubileuma. Irta : Dr. Erdélyi László szegedi egyetemi ny. r. tanár. Isten akarta, hogy az ő népe minden hetedik napot és évet hálaünnepnek tekintsen az ég Urától elvett jótéteményekért, s hogy a hetedik hét évet befejező ünneplő évre egy második ünnepév következzék, az ötvenedik év. Egy-egy ilyen jubileumi év kezdetét külön kürttel, a jóbel nevű kürttel jelezték. Az Úr Isten azt akarta, hogy minden nemzedéknek legyen hálaéve, amelyben az ötvenéves nemzedék apraja, nagyja örömmel és hálával teljen el egyrészt Isten iránt, másrészt legyen irgalmas szeretettel szegény testvérei iránt és míg maga Isten tiszteletére imádással és munkaszünettel ünnepel és csak abból él, amit a munkás években szerzett és megtakarított, addig az ugaron hagyott összes földek minden termését, gabonáját, gyümölcsét átengedte a szegényeknek és szabadon bocsájtotta adósait s rabszolgáit, áldozott tehát a testvérszeretetnek is. így rendelte ezt Isten az ószövetségben s az egyház is szokásba vette 1300-tól kezdve legalább a buzgóbb imádságok, hálaadások számára, amikor bőségben árasztotta lelki kincseit a bűnbánat alázatos szegényeire. A magyar történelem szinte önmagától negyvenéves nemzedékkorokra oszlik s Árpádtól mostanig huszonhét nemzedékkor telt el, Szent István óta pedig huszonnégy nemzedékkor. Ehhez képest az ókor választott népe hosszabb életű nemzedékkorokat számított, mint számíthat a magyar történelem. Esztergom a maga külön jubileumát 1883-ban ünnepelte meg először, a negyedik ötven esztendejét annak a szinte csodás eseménynek, hogy Isten megszabadította Esztergom várát és egész vidékét a török uralomtól, a soknejű basák vallásától és katonáik keresztény emberrablásaitól, ami miatt megszöktek a falvak népei és urai, s maguktól is összeroskadtak, elpusztultak a templomok, úriházak épületei, még inkább a falusi boronaházak. — A felszabadulás óta immár ötödik ötvenévet ünnepeljük. Esztergom 1683-ik évi felszabadulásának nagy tényeit és jelentőségét kiváló irók méltatták, fejtegették s részletezték a negyedik ötven év jubileumi Emlékkönyvében. Simor János bíboros esztergomi érsek, hercegprímás megszólaltatta az egykorú és szemtanú Miksa badeni választófejedelem és Sobieski III. János hős lengyel király, meg Szelepcsényi prímás-érsek leveleit, amelyeket nyomban a nagy események hatása alatt írtak XI. Ince pápához és Barberíni bibornokhoz. Ahelyett, hogy új hasonló anyag után kutatnánk, fontosabbnak tartjuk, hogy az ismert egykorú adatokat igazi értékük szerint becsüljük meg és értékesítsük a mai nemzedék okulására, s a történeti matériából mennél több történeti szellemet merítsünk. A bajor választó 1683. nov. 6-án Ince pápához irt levelében isteni csodát lát a bécsi szept. 12-i győzelemben. Rámutat az ostromlott Bécs város iszonyú nyomorúságos állapotára a legrettenetesebb