Esztergom Évlapjai 1933

Dr. Erdélyi László: Esztergom nagy történeti jubileuma

6 Dr. Erdélyi László török ellenség ostromával szemben, mely gazdagon el volt látva minden élelemmel és ostromszerrel, míg a keresztény had víz- és élelemhiánnyal küzdött. Ily körülmények között az a tény, hogy a világhódító török ellenség be sem várva a tettleges összetűzést, pusztán a keresztény had láttára rémületes futásnak eredt, hátrahagyva gazdag élelmi- és hadiszerraktárait, készletét: egyedül Istennek tulajdonítandó csoda és dicsőség. Ennek a bécsi csodának lett folytatása Esztergom nagyszerű fölszabadítása a török rabság alól. A trianoni nemzedékkor önmagán tapasztalja az elnyomó balkániak uralmának, megszállásának megalázó és kínzó keserveit. De az a tudat, hogy a megszállók szintén keresztények, kiknek török elől menekülő véreit a törökkori magyar királyok, urak és tisztek keresztényi áldozatkészséggel és sok kímélettel fogadták be, s most e befogadottak, e menekültek ittléte jogán, a francia diplomácia segítségével Szent István koronájának országait egyharmadára csonkították le, nagyon keservesen hat minden magyarra. De tagadhatatlan, hogy mégis keservesebb volt a török megszállás, mely kipusztította a régi magyar lakosságot s tönkretette annak gondolkozását és régi dicső történeti életét Buda elfoglalása közt 144 éven át (1541 —1686). Esztergom rabsága 1543 aug. 10-től 1595 szept. 2-ig, másodszor 1605 okt. 3-tól 1683. okt. 28-ig, vagyis 52 és 78, összesen 130 évig tartott. Hogy a török kiűzése Magyarországból mint jelent, azt megítélhetjük egy pár összehasonlító adatból. Zsigmond császár és király közel 100.000 főnyi lovaghadat vezetett a török császár óriási serege ellen, hogy ezt kiűzze Európából. Ez a keresztény lovagsereg példátlanul nagy kereszteshad volt Nikápolynál, 1396-ban, oly nagy, hogy — mint elbizakodva mondták — lándzsáik, a fő lovagfegyver erdejével föltartóztathatják a leszakadó eget is. S a török sereg oly szerencsés volt, hogy 10Ö00 francia lovag hirtelenkedő hősiessége és fogságba jutása miatt, amikor 10.000 lovuk visszaszáguldott a keresztes táborba, itt 90.000 lovag rémülten szétfutott. Hunyadinak jól vezetett csatái is a győzelem kapujánál fulladtak kudarcba Várnánál és Rigómezőnél (1444, 1448), igaz, hogy kis sereggel az ozmántörökök óriási hadával szemben. Azért csodaszámba mehettek Hunyadi diadalai, egy napon három is a hosszú téli balkánhavasi hadjáraton (1443/4) féléven át; de különösen ilyen volt, valóságos csoda Belgrád fölszabadulása, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János ferences 60.000 főnyi keresztes hadának vakmerő, hadhoz nem érő, egyenesen eltiltott támadása és diadalai s az óriási török seregnek, Konstantinápoly elfoglalásának, Nagy Mohamed szultánnak megfutamodása (1453). Ily csodának tünt föl kétszázharminc év múlva Bécs fölszabadulása is (1683). Sobieski III. János lengyel király vitéz seregének megjelenése, noha ez huszadrésznyi sem volt az ostromló török sereghez képest, a bécsi védősereg hősi ellenállása s a négy-öt német törzs hadainak egyesülése után elég volt arra, hogy az óriási török sereg még az igazi őszi hideg beállta előtt ész nélkül elrohanjon, mint Nikápolynál a keresztény lovagsereg.