Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

72 Sinka Ferenc Pál defterdár, Jahia volt kanizsai pasa, Achmed egri pasa, Devis bég, Aghi Bajrám és Ali budai bég, akiknek meg Párkányban volt a lakásuk. Itt laktak Kamuthy Farkas, Toldalaghi Mihály és Borsos Tamás is, akiket Bethlen Gábor küldött Erdélyből, de meghiva nem voltak. A királyiak nem is valami szívesen látták őket; nem is nagyon ártották bele magukat ők sem a tárgyalásokba, csak alattomban adtak jötanácsokat a töröknek. A kőhidgyarmati béketárgyalások 1625. ápril első felében kezdődtek és május végéig tartottak. Utőbb már Esztergomban is tárgyaltak. Az egyezkedés alapjául a zsitvatoroki béke pontjai szolgáltak. Előzőleg a nádor beszerezte az érdekelt vármegyék hódolt falvaiból az eskü alatt tett vallomásokat. Ujabb foglalások mindkét részről tiltva voltak. Ferdinánd király követei visszakövetelték Vácot és a török által elfoglalt többi horvátországi várakat. A török követek mindenféle ürügy alatt azt megtagadták és készek voltak az alkudozásokat is abbahagyni. Nehogy ez bekövetkezzék, Vác és a horvát várak ügye későbbi tárgyalásra halasztatott: a határokra és hódolt falvakra vonatkozó panaszok megvizsgálását a kiküldendő biztosokra hagyták. A gyarmatinak nevezett újabb békét 1625. év május 26-án 20 évre kölötték meg. Még abban az évben összehívták Pozsonyba az országgyűlést, amelyen október 25-én a királyi udvarnak egy meghitt emberét, Esterházy Miklós grófot választották meg nádorrá. A kiváló egyéni tulajdonságú, tekintélyes férfiú nagy befolyással volt az ország további sorsára. Még ugyanazon országgyűlésen kivitte, hogy az ifjú III. Ferdinándot még atyja életében királlyá koronázták. A rendek több üdvös határozatot is hoztak a nemzet javára. Esterházy Miklós gróf nádor az Erdélyhez csatolt hét vármegye és vallási sérelmek miatt Bethlen Gábor által támasztott belháború kedvező kimenetelére is nagy befolyással volt. A török segítségül hívása újból a vele kötött szerződés megszegésére vezetett. Murtéza pasa, ugyanis, 1626. év október közepén elfoglalta a palánkokkal megerősített Garam-Damásdot. Bethlen ekkor Barsnál táborozott és ott vette hírül, hogy a szultán Bagdadnál nagy vereséget szenvedett a perzsáktól. E hír a további hadakozási kedvét is lelohasztotta. A királlyal Pozsonyban 1626. év november 2-án békét kötött és a hét vármegyéről lemondott. A pozsonyi békét csakhamar a törökkel kötött szőnyi béke követte. Komárom és Szőny között 1627. év junius 30-án egy lombokból készített nagy színben gyűltek össze a felek. Ferdinánd részéről Sennyey kancellár, Questenberg, Esterházy Dániel és Koháry Péter grófok voltak jelen, Murtéza megbizottaiként a budai mufti, az egri pasa, az esztergomi és szolnoki bégek és Gzihan aga jelentek meg. A vita leginkább Vác visszadása és a követküldési formalitások körül folyt, Hatalmának hanyatlása érzetében a török magának vindikált nagyobb tekintélyt, „mert a szultán Ázsia, Afrika és Európa nagyobb részeinek ura." Viszont a német-római császárság méltósága sem nélkülözhette az elsőséget. Murtéza Vác várát nem akarta visszaadni. A meddő tárgyalások után augusztus 9-én Murtéza pasa a pesti mezőn felvonultatta végbeli hadait, hogy Esterházy megbízottjára Tassy