Esztergom Évlapjai 1933
Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál
A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 71 eljárás alatt álló földekről és ragaszkodott a szerződés eredeti szövegéhez, mely egyszerűen behódolt falvakról szól. Ezen felfogáson a javított szöveg sem változtatott, amelyet 1610. év június havában ratifikáltak. Amikor azt Negroni András követ a következő évben Haszszán pasa, budai tímár-defterdár (birtoknyilvántartó) előtt felmutatta, az a tényleges birtoklásra hivatkozott. „Mert ha ez a második szerződés állana, ötszáznál több faluból talán negyven sem maradna nálunk s így a spáhik timár nélkül maradnának." „Menjenek hát Ázsiába, ha szűk nekik Európa 1" — válaszolt neki Negroni. Amin a pasa jót nevetett. A zsitvatoroki béke végleges rendezést, a követeknek Bécsben 1615. év közepén tartott közös tanácskozásán, oly módon nyert, hogy a király a kérdést rendeleti úton fogja szabályozni. A békét 1615. év július havában 20 évre újból megkötötték ; a II. Mátyás király által azév december havában kiadott rendelet pedig következőkép szól: „Ami pedig a behódolt falvakat illeti, azokat mindkét részről kirendelt biztosok fogják behatóan megvizsgálni, összeírni és megállapítani, olykép, hogy attól kezdve a határos törökök azokban semmi" féle kárt, igazságtalanságot, vagy birtokháborítást nem tehetnek. E biztosok meg fogják állapítani, hogy mely falvak hódolnak be mindkét félnek, melyek ő császári felségének vagy Esztergomnak, illetőleg más váraknak. Ezeket mind összeírják és nyilvántartják, hogy azontúl hovatartozásukra nézve kétség ne legyen. Ami a vita alatt lévő 158 esztergomi falut illeti, mindkét részről méltányos, hogy az a falu, mely Esztergomhoz közelebb fekszik, oda adózzék. A többire nézve pedig nyugodjanak meg a biztosok határozataiban. Ezen esztergomi falvak, valamint a többiek is, bárhol legyenek Magyarországon, egyik részről se adóztassanak meg jobban a szokásosnál, hanem csak annyit fizessenek, mint régente szoktak." II. Mátyás király 1619. március 20-án halt meg. Utóda, II. Ferdinánd alatt a Bethlen Gábor által támasztott nemzeti mozgalom tetőfokára hágott. A török protektorátusa alatt álló erdélyi fejedelemet a besztercebányai országgyűlésen Magyarország fejedelmévé is megválasztották, ami belháborúra vezetett. E háborús mozgalmakban természetesen a török is résztvett és több horvátországi kisebb városon kívül Vác is birtokába került. Ez okból a megbontott békeszerződés megújításának szükségessége már 1623-ban felmerült. Attól maga a török sem idegenkedett, mert erőinek egyrésze Perzsiában állandóan le volt kötve és a hatalma sem állott már a régi magaslaton. Az új békekötés alapjául a zsitvatoroki békeszerződés szolgált, amelynek legvitásabb pontja az esztergomi szandzsákhoz tartozó behódolt falvak kérdése volt. Bizonyára erre voltak figyelemmel, amikor az új béketárgyalás helyéül az Esztergomhoz közel eső, Szölgyén és Párkány között lévő Kőhidgyarmat határában állapodtak meg. A tárgyaló felek itt ütötték fel a sátrukat. II. Ferdinánd király részéről megjelentek: Althan Adolf Mihály gróf, galánthai Esterházy Miklós gróf, Gayler Zsigmond báró, Kwich János Jakab báró, tersachi Frangepán Miklós és Cziráky Mózes, akik Szölgyében laktak. IV. Murád szultán részéről pedig: Mehemet vezér és szerdár budai pasa, Isa effendi budai mufti, Musztafa effendi budai