Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

70 Sinka Ferenc Pál és Eger azonban tartozékaikkal együtt török uralom alatt maradnak, éppúgy Kanizsa is. Az esztergomi szandzsákhoz tartozó falvakra nézve a szerződés úgy intézkedett, hogy mindazon faluk, amelyek 1595-ben hozzátartoztak, 1606 után is hozzátartozzanak; tekintet nélkül arra, hogy azok a felszabadult várak, illetve megyék területén fekszenek. Ezen békepontot a törökök a maguk javára használták ki, éppen azért az a későbbi béketárgyalásoknál állandó vita tárgyát képezte. A zsitvatoroki béke újból körvonalazta a háromrészre osztott országrészek határait, Erdély önálló fejedelemség, de a töröknek hűbérese maradt. Bocskay nem sokáig élvezhette a javarészt neki tulajdonítható béke áldásait. Azév december 29-én meghalt. A hatalmas egyéniség letűnése csakhamar éreztette hatását. Rudolf a kettős béke megbontására törekedett, a szerződéseket hitelesíteni sokáig nem akarta. Az Érsekújvárban újból megfogalmazott szerződést is, 1608. március 28-án, csak a török támadástól való félelmében írta alá. Szerencsére az uralkodóház többi tagjai, népeikkel együttérezve, máskép gondolkoztak, és a beteg királyt sem akarták tovább a trónon hagyni. A seregek felvonultatásával is élesebbé vált testvérharcban Mátyás főherceg került fölül. Rudolf császár engedni volt kénytelen és 1608. év július 24-én aláírta az úgynevezett liebeni egyességet, melynek értelmében Magyarországot, Ausztriát, Morvaországot és Sziléziát Mátyás főhercegnek engedte át. Június 27-én Prágából a magyar koronát is elküldötte neki a táborába. A népszerű főherceget 1608. év november 18-án koronázták meg nagy fénnyel Pozsonyban. Illésházy a következőkép nyilatkozik róla : „Isten után sok fáradságával, költségével és munkájával nemcsak a magyarral és törökkel való békét állította talpra, de a magyar nemzet szabadságának eleitől fogva volt főkeresője, oltalmazója, a magyar vérek is igaz szeretője, kiről a bécsi végzések is elegendő tanúságot tesznek." A szentkorona azontúl Pozsonyban őriztetett. Nádorrá az országgyűlés egyhangúlag a haza akkori atyját, Illésházy Istvánt választotta meg. Nemsokáig viselte a fontos állást, 1609. május 5-én meghalt. Utóda a törökök elleni küzdelemben kitűnt Thurzó György lett. A zsitvatoroki békeszerződésnek mindkét fél részéről való ratifikálása azonban évekig elhúzódott. A törökök, ugyanis, jónak látták a részükről átadandó szerződéspéldányon önhatalmúlag változtatni. És éppen az esztergomi hódoltsághoz tartozó falvak megállapításánál volt a legnagyobb eltérés. Magyar részről a szerződésnek idevonatkozó részét úgy értelmezték, hogy Esztergomhoz csak az 1595-ben hódolás alatt volt falvak tartoznak, mert a várnak a törökök részéről 1605-ben történt viszszafoglalása csak azokhoz ad jogot. A török ellenben mindazon falvakat követelte, amelyek valaha bárhol is oda behódoltak, Ali budai pasa 1609-ben ezen a címen még vagy 300 falut követelt. E tárgyban Illésházy István nádor folytatott tárgyalást a budai pasával, de eredménytelenül. Száznál is több falu fölött folyt a vita a Szölgyénben tartott közös tárgyaláson, amelyre a kétes falvak összes bírói, öreg emberei és papjai beidéztettek. Ali jegyzéket küldött a peres