Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

62 Sinka Ferenc Pál holttestet illő módon eltemette, fejét pedig piros bársonyba takarva Salm grófnak a győri táborba küldötte, levelében azt írva, hogy: „Legbátrabb vezéretek fejét küldöm, melyre a jövőre is nagy szükségetek lenne". Minderről, november 1-én keltezve, Miksa császárt is értesítette. Zrinyi Miklós emlékét a győri táborban nagy katonai gyászpompával ülték meg. Jelen volt azon Biglia pápai követ ís csapataival, melyeket pedig V. Pius pápa Szigetvár felmentésére küldött . . . Valóban felháborttó az a tétlenség, amit a nagy német hadsereg most már negyedízben tanúsított. Láttuk, hogy V. Károly 1532-ben miként oszlatta fel Bécsnél összpontosított hadát, amikor az már fenyegetve nem volt; Joachim 1542-ben hagyta abba Buda ostromát ; 1552-ben Móric szász herceg vezette vissza seregét. Most meg nemhogy Szigetvár felmentésére siettek volna, vagy a meggyöngült törököt verték volna el, hanem minden eredmény felmutatása nélkül távoztak az országból. „Mikor eloszlának, írja egy egykori krónikás, Magyarországot pusztán hagyták; eleget kóválának, kobzának a szegénység között, minden élésüket elfogyasszák, egy töreket sem láttanak, mert nem merének a törekre menni, aki Fejérvárnál táborban vala, hanem nagy szégyennel, pirult orcával menének haza feleségekhez." Miksa nem is akarta a háborút. Szulejmán utóda, Szelim szultán is inkább a békére hajolt, amit 1568. február 17-én Drinápolyban (tiszteletdíj fizetése mellett) meg is kötöttek. Ennek értelmében Miksa császár átengedte Erdélyt János Zsigmondnak, aki viszont választott királyi jogigényéről mondott le. E békekötést kiegészítette az 1574-ben kötött velencei béke, amely a töröknek a községekhez való jogát csupán a tényleges birtoklás alapján biztosítja. Mindkét szerződést 1593-ig meghosszabbították ; a huszonöt évig tartó békeállapot az ország három részre való oszlását véglegesítette. Az előbb lutheránus, majd unitárius vallásra áttért János Zsigmond halála (1570. márc. 14.) után az erdélyi rendek Báthory Istvánt választották meg fejedelemmé. E bölcs és jó katholikus fejedelem Erdélyben szellemi és anyagi jólétet teremtett. Hire Lengyelországba is eljutott és ott a megüresedett trónra 1575. év december 14-én Báthory Istvánt királlyá választották. Mint ilyen XIII. Gergely pápa kezdeményezésére kész lett volna a törököt Európából is kiverni, ha elegendő hadsereggel és pénzzel rendelkezik. Emlékét az idén, négyszáz év múlva is kegyelettel ülte meg a magyar és lengyel nemzet. Miksa király 1576. október 12-én halt meg és az uralmát Rudolf vette át, aki már nagyobb bizalommal volt a magyarok iránt, mert ezek is máskép viselkedtek vele szemben. A lovagvárak régi urai, ugyanis, akik még az integer Magyarországot is ismerték, elhaltak. Az újabb generáció már nem idegenkedett Bécstől, sőt Báthory István is hosszabb időt töltött ott, aminek később is hasznát látta. Sok magyar ifjú nevelkedett a királyi udvarban. Pálffy Miklós még Spanyolországba is elkísérte Rufolf főherceget, akinek bizalmát egész életére megnyerte. Sőt azt is megtette, hogy külföldi (Fugger) leányt vett nőül, mégis egyike volt a legnagyobb magyaroknak. így tettek Zrinyi, Petheő, Erdődy és mások is, miáltal nemcsak bizalmat, hanem befolyást is