Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

52 Sinka Ferenc Pál zásainak védelmére készített. Mindkettő létesítésére az esztergomi bégnek egy kudarcba fulladt portyázása szolgált indílóokul. Még 1544 szeptember havában Léva ostromára indult, de az hősiesen visszaverte a támadást, a visszavonuló törököket pedig Szálkánál Zolthay Lőrinc érseki lovaskapitány szabdalta meg a huszárjaival. Úgy a török a párkányi oldalon, mint Várday érsek a komárommegyei Leek (Lök) falu határában erősségek építéséhez fogtak, melyek árkokkal körülvett sáncokból és cölöpökből állottak. Erről Várday Pál érsek a bányavárosokhoz 1546. év szeptember 22-én írt levelében is említést tesz, amikor azt írja, hogy „mily veszélyben forog e vidék, kivált Esztergommal szemben legközelebb építendő új vár (castellum) következtében." Ekkor már az ő vára, Érsekújvár is készülőben volt, oda elsőnek kapitányul a szálkái hős Zolthay Lőrincet helyezte. Drégely vára a XIII. század végén 1285. körül épült a vidék védelmére, az elpusztult Hont vár helyett. Az esztergomi érsek birtokába 1438-ban került, Zsigmond király adományozta azt Pálóczy György érseknek, Palánk, Hont, Hidvég és Dejtár községekkel együtt. Utódja, Széchy Dénes bíboros alatt már mint az érsek nyaraló várkastélya szerepel. A mohácsi vész után ide menekül Várday Pál érsek is, aki állandó őrséget helyez el benne. Amikor az esztergomi várban Ferdinánd király megbízottjai lettek a várkapitányok, Várday érsek többnyire Drégely várában és Pozsonyban tartózkodott. 1534-ben János király magyar, török és rác katonasága sikertelenül ostromolta Drégely várát, a faluját azonban fölégették és marháit elhajtották. Esztergom és Nógrád eleste után Várday érsek Szondy Györgyöt tette meg uradalmainak intézőjévé és Drégely várkapitányává. Ságon (Ipolyság) a premontreiek kolostora volt erősséggé átalakítva és annak fenntartása is Várday érsek kötelességévé tétetett. Fent említett levele további folyamán arra kéri a bányavárosokat, hogy nem annyira sok hadinéppel, mint inkább pénzzel járuljanak hozzá annak megerősítéséhez. Ságon azidőben Thury György volt a kapitány. Huszárjaival 1544-ben ő is részt vett abban a csatában, amelyben Szálkánál a törököket megverték. Erdélynek nem volt szüksége ily végvárakra. Martinuzzi politikája egymagában is képes volt azt minden külső beavatkozástól megvédeni. De ez csak néhány évig tartott. Miután Ferdinánd király a törökkel békét kötött, Erdély és a hozzátartozó részek megszerzésére törekedett. Ezen célból a legmeszszebb menő ajánlatokat tette. János Zsigmondnak a családi birtokai mellett a Sziléziában lévő oppelni és ratibori hercegségeket ígérte, Izabella özvegy királynénak százezer aranyat, Martinuzzinak erdélyi vajdaságot és bíbornoki kalapot. Sőt János Zsigmondnak a legkisebbik leánya, Johanna kezét is odaígérte. Martinuzzi az ajánlatot elfogadta és a királynéval is elfogadtatta. Izabella 1551. július 19-én sírva írta alá a szerződést és hagyta el Erdélyt. Politikájával azonban a török szultán haragját vonta magára, amit újból az irányában tanúsított színlelt barátsággal akart elhárítani. Ez ügyes módon sikerült is neki, de ekkor meg Ferdinánd teljes gyanúját vonta magára. E kettős politikájának utóbb is áldozatul esett, az Erdély átvételére küldött Castaldo őt alvinci kastélyában 1551. év dec. 17-én meggyilkoltatta.